Tavasz

Kicsit elszaladt az idő mióta nem írtam...Sajnos ez a terhesség sem alakul könnyebben, mint Pannával, sőt. Nem mentségként, de a második kórházasdin vagyok túl, és bárminemű nemlétező szabadidőmben, ami Panna nélkül telik, igyekszem összekaparni a háztartás romjait, és pihentetni a mostanra már méretes pocakom. Ijesztőnek tűnik a helyzet, pedig a baba még meg sem született. Panna már nagylány, állandóan dumál, egész szavakat mond, és tesz egymás mellé, a mondókákba már besegít, a héten pedig számolni kezdett, hatig hibátlanul használja. Könyvmoly, egész nap csak olvasni akar, de mesét nem tűr, csak lapozgatni, amíg cicát nem talál. Közben esetleg énekelhetek. Fut, szalad, lépcsőzik, amit el lehet képzelni. És magától egyik déli alvás előtt elutasította a cumit, és azóta sem kérte, mint a csodákban. Reggel este ráül a wc-re is, bele is pisil, persze közben is olvasunk, de a kompromisszum nekünk ennyit megér, aztán hátha lesz belőle valami a baba születéséig. Az evés gondok, lekopogom, teljesen megszűntek. Mindent eszik, nem is túl válogatós, inkább vega, de néha azért bevállalja a húst is, persze, ha jól elrejtem, mondjuk gombócba darálva. A héten a tejet is elkezdtük bevonni a tápszeres itókába, főzni persze már fél éve használom, de jobb volt az óvatosság. Túl vagyunk sok esésen, sérülésen, a legnagyobb egy égési baleset volt, amikor letörölgette a forró tűzhelyet és három ujjbegye odasült. A lehetőségekhez képest ezt is gyorsan megúsztuk, de persze tanultam belőle, egy életre!Már hajtja a kismotort, de nem lusti, hosszan sétálunk és szokunk le a babakocsiról, amit a huginak szánunk. Persze cicát kell találni, mert anélkül mit sem ér a séta!És nekikezdünk egy bölcsis próbálkozásnak is, mert elég elszántan szeretném ősztől állami bölcsibe vinni, és jobb, ha most szokik a közösséghez apránként, és hozza haza a vírusok tárházát, mintha kibővült családunk, amúgy is megnehezített életét terheljük akkor. Szóval itt a tavasz, mi, legalábbis Panna tele energiával, és remélem készen áll a rá váró gigantikus változásokra!

BUÉK

Zárás

Egy éve biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodtan megyünk a zárókontrollokra, de könnyen vettük a Margit kórházas vizitet is. Sejtettem, hogy nagy lesz a siker, nemcsak a mozgásfejlődés, járás terén, de a pszichológus tesztjein könnyedén továbbjutva ámulatba ejtette a kommunikációja is. Nemhogy az első szótagokat nem kéne mondania, de hogy már ekkora szókincse is van, amit megfelelően használ, ezen láthatóan kiakadt a hölgy. Aztán a főorvos is, pláne, amikor a kulcsán lévő kulcstartóra meg is jegyezte, hogy szép, na akkor azt hitte rosszul hallott. Egyszóval vége, nem kell többet mennünk!!
És mivel annyira megszoktuk, hogy izgalomban tart valami minket, most újabb egészséges féltés lopta be magát az életünkbe, a babavárás izgalma. Az első 3 hónap küzdelmein és babonáin túljutva hivatalosan is babát várunk. Kicsit megdolgoztatva, és pár kilótól megszabadítva anyát kezdünk nyugodtabb napokat élni.
Panna túl van első hajvágásán is, ráncba szedtük bóbitás haját. Egyszerre növeszti rágó és szemfogait, ami kisebb nagyobb fennakadásokat azért okoz, de továbbra is átalussza az éjszakát. A Mikulás és karácsony fennforgása teljes lázba hozta. Csodálja, fogdossa a díszeket, a lakásdekorációkat reggel egyből körberajongja. A Mikulás hozott a kiscsizmába és persze a nagycsizmákba finomságokat, amit teljes ámulattal bontogatott. Egy köztéri Miki szánjára is felültünk mellé, na az azért sok volt, de este a miku bulin már odament a bajszos bácsihoz a csomagért, sőt, amikor a következő kislány nem mert, ő az övéért is odament:) Szóval aktív és érdeklődő természetű továbbra is.
Most már nem csak a karácsonyfánkért és díszeiért izgulunk hanem, hogy Pannának egészséges kisöccse legyen, mi ezt kértük idén karácsonyra!!

Dumcsizunk

Őszi hírek

Panna rohamosan törekszik előre szerencsés életében, és én mint büszke anya nem is mondhatnék mást, mint persze az igazságot, hogy egyre szebb, egyre okosabb, és egyre ügyesebb. Azt csak halkan említeném, hogy egyre rosszabb (ez már nem huncutság), egyre akaratosabb, és egyre rosszabbul eszik, dehát az igazsághoz sajnos ez is hozzátartozik. Mondjuk ennyi bajunk legyen!Szóval még mindig ámulatba ejt mindenkit azokkal a különlegesen kék szemeivel, amit a nyári barnaságot örző kis pofija még jobban kiemel, a szőkés fürtökről nem is beszélve, amik már copfba kéreckednek (vagy fodrászhoz). 20-as lábán fürgén tipeg, ha huncutság, de leginkább apa van a dologban, akkor szalad is, bújócskázni, ágyra/kanapéra/fotelra... mászni.Sőt tolatni is nagyon szeret. A mozgásfejlődéssel nincs gondunk továbbra sem, azon kívül, hogy gyors, és örökmozgó. Voltunk Dévény záróvizsgálaton is, ő mit sem érezve a nosztalgiából, a gyerektársaságtól és játékoktól feldobottan szaladgált körbe karikába mutatva és mondva minden tudományát, úgyhogy mondhatni simán lezárták életünk eme szakaszát, és mindkét fél büszkén és elégedetten csodálta tudományuk újabb bizonyítékát. Még egyszer köszönjük nekik!

Értelmi fejlődésben lányunk egy könyvmoly!Semmi nem érdekli jobban, mint a könyvek. Egész nap cipeli őket utánunk, (mert persze egyedül nem jó) ha kicsi, ha nehéz, ha állatos, ha képes mindegy. Lapozza, mutatja, kérdezi. Mindent ért, amit mondunk neki, mindent felismer és megmutat a könyvekben, amit tud, már mond is, amit nem, azt próbálgatja: anya, apa, Kata, Ati, kuka, iá, iszi, hamm, autó,Dodó, Annu(unokatesók) add ide(ezt jó hangosan és jó sokszor), és persze a tita (cica). Minden cica, ami kicsit is hasonlít rá, nem tudom honnan ez az imádat, tőlem biztos nem, de egyenlőre nagy a szerelem.

És akkor a hisztik, amik nemrég ismeretlenül leptek meg minket, de annál tovább tartottak és annál hangosabban. Pech, hogy mindkét fél elég kitartó, de ezeket a meccseket le kell játsszani, és végül Pannának kell betörnie, mert különben lesz ez még sokkal rosszabb is. Majd meglátjuk, még nagyon az elején vagyunk, és a kisasszony amilyen fiatal, olyan akaratos, és akkora méregzsák is. Az evéssel viszont határozottan ő áll nyerésre. Mivel aggodó szülő lévén nem akarom, hogy keveset, esetleg ne egyen, beadtam a derekam az üveges bébiebéddel. Hetekig tartó cselezés és főzöcske után megtanultunk hálásnak lenni, egy egészen elfogyasztott üveges ebédért is. Már azt is kiszimatolta, ha csak keveset, de sajátot kevertem hozzá, így megtörtem. A többi étkezés továbbra sem gazdag és választékos, mint azelőtt, de csipeget, és mi már ennek is örülünk. Külsőre senki meg nem mondaná, hogy ezen aggódunk, mert hetyke kis pókhasa még mindig megvan. Így éljük életünket a 14 hónapos örökmozgóval, és már előre féltem a karácsonyfadíszeket...