2011. május 21., szombat

Nyüzsi

Újra itt. Kicsit megugrott a tempó, nehéz időt szakítani a Panna nélküli tevékenységekre. Végre itt a nyár és mi kint lógunk egész nap. Imád csavarogni, evvel persze nincs egyedül, így szervezem neki a programokat megállás nélkül. Kedd kerekítő (zenés hóka móka), szerda ringató (másik zenés foglalkozás), csütörtök kúszó mászó torna. Ez mondjuk a gyenge pont, mert mindig ide esik egy kontroll vagy orvosi vizsgálat Panna nagy szerencséjére, mert itt mindig valami cselszövést észlel és végig nyűgösködi az egészet. Kicsit ugyan tényleg irányítottabb a muri, és ki is derült, hogy nem bírja a kicsit instabilabb eszközöket,például amikkel itt fejlesztenek. Vagy idegrendszeri ok, vagy típus, vagy alkat. Ha továbbra sem élvezi, ezt lecseréljük. Pénteken a piacon legyeskedünk és a Városmajorban levegőzünk. A kimaradt napokon és délutánokon pedig a játszótér rejtelmeit fedezzük fel, mint homokozás (és homokevés), hinta, csúszda, közben meg nézzük a madarakat, cicákat, kutyákat óriási izgalommal, Panna ennek hangot is ad, kurjongat vadul, de nem ijednek meg tőle. Nem úgy a gyerekek és szülők, amikor előadja a tigrishörgésre és sárkányfiókára jellemző torokhang specialitását, ami elsőre egyáltalán nem egy kisbaba legfőbb örömének kifejezésére hasonlít. Szóval be vagyunk indulva, Pannus babus turbó sebességgel mászik (mindenhova) és mindenre, de állandóan a dohányzóasztalra kapaszkodik és ott rámolna(na). Magától ül, de állásból még nem sajátította el a profi esés, vagy ereszkedés tudományát, de próbálgatja, ami már nagyon hasznos lenne, mert anyunak egy perce sincs, mert benne van a pakliban, hogy egyszerűen csak befeszíti magát, és egy az egyben hátravágódik. A stabilitásig inkább beáldozok mindent, csak ne legyen baj. Tudom, le fogok róla szokni!És készülődik a felső 4 fog, a bal kapa már kint van, félig a másik is, a szemfogak pedig már dagadnak, szép időszak ez...neeeem, egy szavunk se lehet, mert az éjszakák továbbra is nyugodtak, csak ez a hajnali 6 órás kelés a kis kukoritól, ez nem változik.

2011. május 1., vasárnap

Rohamos

Húsvét óta kapkodjuk a fejünket, minket is hirtelen ért a fejlődési roham. Húsvét vasárnap kezdődött, amikor a délutáni játék közepette felkapaszkodott ránk, amikor mellette feküdtünk. Akkor csak valami véletlen mozdulatnak tituláltuk, de azóta ez a napi program, és már mesterien is csinálja, szóval egy hét alatt eljutottunk a stabil térdelésig, a félig stabil ülésig, és az állandó felkapaszkodás-állásig. És ha ez nem lenne elég, a mászás is tökéletesedett, és ezáltal lényegesen fel is gyorsult. Itt tartunk most, kíváncsian várjuk a jövő hetet:) Holnap irány bevásárolni bababiztonsági eszközökből. Most már kezd felkapaszkodni mindenre, dohányzóasztal, hifi állvány, szék, fotel...Ezekről persze jókat lehet esni, mert a dőlési/ülési technika még nem követi a felfedezés hevét. Újabb pillanaton vagyunk túl, most már eddig unalmasnak, érthetetlennek tűnő játék is új fényben ragyog, rájött, hogyan működik, és ezt gyakorolja is (akárhányszor egymásután). A játékok megunhatatlanok, csak mindig máshogy kell vele játszani.