Darth vödör

Kicsit elszaladt az idő, mióta nem írtam, dehát egyre gyorsabb az iram, muszáj szelektálnom az időmet. És hát itt a nyár, Balcsizunk!Panna is imádja, észre se veszi, hogy nem otthon van, jókat eszik, alszik, kirándul. Voltunk már a veszprémi állatkertben is, ahonnan ájulásig üvöltötte ugyan magát hazáig, de az ottlétet élvezte, ezek szerint túlságosa is. Azóta volt már sikeres, hiszti mentes hazautunk is a Balatonról, szóval van remény! Az állatkertben a gorillák izgatták fel a legjobban, be nem állt a szája, csak mondta mondta, najó inkább sikongatta nekik a magáét, teljes volt az extázis. És az antilop simogatás volt a másik nagy szám, az orrukat piszkálgatta, amin nagyon jókat nevetett, mostmár 5,5 foggal. Felül 2 kapa tavaszi szünettel, meg a bal szemfog, alul a két középső és a bal már áttörte az ínyt. Szóval a fogzás rohamos, nem úgy, mint a súlygyarapodás, ami továbbra sem mutatja az elfogyasztott mennyiséget, ami rengeteg, a mozgással együtt, úgyhogy válasz van, nem csodálkozunk. Viszont végre végre átlépte a 8 kilót!hurrá!és már csipkedi a kaja darabokat, legyen kifli, keksz, gyümölcs, zöldség, csak csippenteni lehessen.
Mindig mosolyog, nevetgél, és benne van minden hülyeségben, sőt provokálja is. Integet, tapsol, pacsit ad, bólogat bőszen, nyelvével csattint, pampog, mint a hal, és hangsorokat váltogat:mamama, gagaga, kakaka... És egyedi hörgős torokhangot fejlesztett ki, ami neki nagyon tetszik, én meg mindig azt hiszem fullad, vagy nem kap levegőt, így az új neve: Darth vödör (darth vader). Akár 10 másodpercig is megáll kapaszkodás nélkül, aztán óriás zuttyanás fenékre, ülésbe, de ez is vicces. Mászás rohamtempóban, sikongatva, felülés egyenes háttal, bármeddig, és felállás mindenre, mindenhol.
Zajoska továbbra is, egész nap dumál, csak most már sikongat is. Múlt héten a piacon akkora kedvet kapott, hogy abba se hagyta 2 órán keresztül. Az árusok, akik mindenhol előszeretettel engedtek minket előre, csak azt kérdezték, nem fog-e berekedni, de nem, és nem is fáradt el benne. Mindenki hallotta merre járunk, vagyis rohanunk, mert én menekültem az eszméletlen ámokfutásból. Szegény öregek álltak a sorban, Panna meg úgy rájuk sikított, amikor elmentünk mellettük, vagy beálltunk a sorba, hogy halálra rémültek, nem is csodálom. Ő viszont nagyon élvezte láthatóan, azóta mindenki megismer minket...