2011. március 25., péntek

csücs






Panna kiült oldalra a nagy mászás próbálgatás közepette. Az is napról napra, jó inkább óráról órára alakul. Húzós a tempó, amit diktál, pedig még el sem indult úgy igazán. A fekvés kizárt, a hordozás néha jöhet szóba, mert ott azért tud kalimpálni a lábával folyton, a séta csak alvással egybekötve. Ha felkel, irány a szőnyege és start. Fel-alá, össze-vissza, esetleg a kígyóval.

2011. március 22., kedd

Babagáj

Piroskával szülinapi zsúrban voltunk az unokatesóknál. Imádja a gyerekeket, teljes ámulattal figyeli őket, persze még kicsit félénken, de ez biztos nem sokáig marad így, ismerve itthon mekkora csipája van!
Ma a naív szülők azt hitték, ha Pannus kiüti magát és elalszik 6-kor, már nem is fog felkelni csak reggel. Ezen ő biztos jót nevetett, legalábbis 10-kor úgy tűnt (este). Ha ő felkel nem szöszmötöl el magában. Kurjangat, óbégat, szóval Zajoska ilyenkor (is) babagájt játszik, hozzá rúgja vagy kaparja a falat, fel-alá pörög-forog, rugózik. Ezután a pelenkázás sem megy, képtelenség. Nem tudom háton tartani, egyszerűen nem megy, le kell tenni az óriási szőnyegre a nappaliba, és játékosan rá csempészem a ruhát. Reggel 6-kor kel stabilan, ennél csak előbb, ilyenkor gyakorta reménykedünk, hogy hátha visszaalszik. Na erre még nem volt példa...Így kelt fel ma este 10-kor is, csak még jobban pörgött, nem volt visszaút, inkább kihoztuk a nagy szőnyegre, ahol is bemutatta nekünk a mászás első 2 lépését!!Nagyon ügyes volt, szabályosan jobb kéz, bal láb, aztán váltva "haladt". Persze még az egyedi kúszás megy jobban, de azon is lenne mit csiszolni, mert az sem szabályos, sőt:) a kommandózás helyett, ő az oldalán és a fején halad...Igaz váltva, és elér vele bárhova, de ha durvább anyagú takaróra teszem, az orra és a pofija kikopik ettől a haladási módtól. Minden esetre árgus szemekkel várjuk a további lépéseket, hogy elpakolhassuk előle a lakást.

Piroska és a farkas (na meg a szobazsiráf)
Annuskával
Pirike
Anci beöltöztetett a bulira, és ennek még örül is.

2011. március 19., szombat

Baaalcsi


Na előkerültünk a Balatonról. Persze nem voltunk ennyi ideig, saajnos, csak hát közbejött némi kalamajka és annak javítási munkálatai, nevezetesen betörtek a nagy pihenés közepette. A jó hír, hogy előtte 1 nappal szereltettük be a riasztót, így csak egy ablakunk és egy éjszakánk bánta. Szerencse, hogy Atti apus ilyen előrelátó és megfontolt családapa!!
Naszóval, mondta múlt héten a védőnő, hogy készüljünk fel, az első utazás pokol lesz az egész családnak. Hát jelentem nem volt az. Sőt!Panna úgy bepörgött lent, mint még soha. Imádta a környezetváltozást, átaludta megint az éjszakákat, tündérmókus volt. A fürdésnél volt némi reklamáció, elszokott már a kiskádazástól, és még órákig pancsolt volna, de ketten se bírtuk azt az őrült tempót, amit azon a kis helyen előadott. Az új babakocsit viszont kifejezetten utálja, ami egyelőre elég rossz hír, arról nem is beszélve, hogy az utazásokat sem alussza már végig úgy mint eddig, sőőt, sír. Így volt ez hazafelé, na az tényleg maga volt a pokol, nem is volt bekötve, oda kellett venni az ölembe, de így sem tudtam megvigasztalni, nagyon nem akart hazajönni. Úgyhogy sűrűn fogunk menni, mert mi alapból imádunk ott lenni, és most már ő is. Pedzegettem Attilának, hogy nyáron a csaj szakasz leköltözik, de nem volt vevő az ötletre.
Itthon vártak minket a helyreállítási munkálatok, szakik és a frontok, szóval nyüzgeség van. Szerintem a fog mizéria is visszatért, mintha alul jönne a 3. versenyző, és kapott agyhártyagyuszi elleni oltást is, szóval halmozódnak a nehezítő körülmények. Legalább eszik, mint a réz, hízik is, nőni viszont állítólag (védőnői mérés szerint) nem nőtt egy cm-t se egy hónap alatt. Kicsit furcsállom, mert a ruhatárát cserélni kell folyamatosan, és főleg hosszában növi ki a göncöket...

2011. március 6., vasárnap

Pöttyös Panna

A fél éves bulit lemondta a láz:( Hőemelkedés, kis láz este, amúgy minden változatlan, jókedv, kacagás, virgoncság, sajtkukac, se egy köhintés, se nátha, semmi. Ez ment 3 napig, aztán már hőemelkedés se volt, csak kiütések jöttek ki has és hát tájékon. Másnap, meg kicsit fokozódott a helyzet, ma már terjedt is combhajlat, hónalj felé, és elég sűrűn pöttyöznek, de továbbra sincs semmi tünet. Remélem csak valami vírusfertőzés, ami nem tudott kitörni, és most meg így tisztul, mert a piros pöttyös azért nem az igazi!
A két újdonsült pengeéles rágószerszám lassan, de biztosan kibújt, már csak növögetnek, így visszatérhettünk a kanalas étkezésre, már nem olyan érzékeny az ínye. Most már a fogak jelentenek akadályt, amik az első dologra, ami a szájába kerül lecsapnak, evéskor a kanálra, így kicsit nehéz a tartalmat is bejuttatni, de megoldjuk. A kezdeti döbbenet a bevitt étel mennyiségeket tekintve megszokottá vált, azóta ugyanis a dupláját eszi... Tiszta apja. Erről jut eszembe kiderült, hogy a kiálló lábujjacska mégis genetikai öröklés. Ha nem gondoltátok volna, akkor mondom megint. Mert ez is, tiszta apja:)
(A szemfülesek láthatják a nagy mosoly alatt az újdonsült fogakat elöl) (Pannánál)

2011. március 1., kedd

1/2

Panna fél éves. Ezt leginkább a tornák felfüggesztésével, reméljük abbahagyásával és két fogacskával ünnepeljük. Fél év nem tűnik sok időnek, így utólag, ha belegondolok, mégis annyi minden történt. Annyi minden, ami életeket határoz meg. Az övét és a miénket is. Talán az első mérföldkavics a megnyugvás útján, bár félve írom le, hogy egyáltalán ennek az útnak a tájára merészkedtünk. Talán egy gőzcsepp kieresztése, nem több. Az idő múlása és javulása az utolsó Margit kontrollon gondolkodtatott el, ahogy mentünk a főorvoshoz és bekukkantva a kórtermekbe megláttam az akkori ágyat. Szívszorító minden pillanat ekörül, az akkori, és a visszaemlékező is. Pedig az már 1 hónapos korában volt. Emlékszem, ahogy ott senyvedtem, kétségekkel a vállamon virrasztottam vele és mellette egy hétig, és irigykedve néztem azokat, akik úgy pillantottak be hozzánk kontrollra jövet, ahogy most én. Irigykedtem, de nem tudtam milyen nehéz idők vannak mögöttük. A babák küzdőereje és akarata szinte hihetetlen. A legkisebbek a legnagyobbak! Remélem, hogy mindenki olyan boldogan sétált és sétál ma is kifelé menet, ahogy mi tettük ezt most!

A fél éves tornászlány:
popsi tolás
pihi
fejen állás
fekvőtámasz