2011. december 20., kedd

Zárás





Egy éve biztos nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugodtan megyünk a zárókontrollokra, de könnyen vettük a Margit kórházas vizitet is. Sejtettem, hogy nagy lesz a siker, nemcsak a mozgásfejlődés, járás terén, de a pszichológus tesztjein könnyedén továbbjutva ámulatba ejtette a kommunikációja is. Nemhogy az első szótagokat nem kéne mondania, de hogy már ekkora szókincse is van, amit megfelelően használ, ezen láthatóan kiakadt a hölgy. Aztán a főorvos is, pláne, amikor a kulcsán lévő kulcstartóra meg is jegyezte, hogy szép, na akkor azt hitte rosszul hallott. Egyszóval vége, nem kell többet mennünk!!
És mivel annyira megszoktuk, hogy izgalomban tart valami minket, most újabb egészséges féltés lopta be magát az életünkbe, a babavárás izgalma. Az első 3 hónap küzdelmein és babonáin túljutva hivatalosan is babát várunk. Kicsit megdolgoztatva, és pár kilótól megszabadítva anyát kezdünk nyugodtabb napokat élni.
Panna túl van első hajvágásán is, ráncba szedtük bóbitás haját. Egyszerre növeszti rágó és szemfogait, ami kisebb nagyobb fennakadásokat azért okoz, de továbbra is átalussza az éjszakát. A Mikulás és karácsony fennforgása teljes lázba hozta. Csodálja, fogdossa a díszeket, a lakásdekorációkat reggel egyből körberajongja. A Mikulás hozott a kiscsizmába és persze a nagycsizmákba finomságokat, amit teljes ámulattal bontogatott. Egy köztéri Miki szánjára is felültünk mellé, na az azért sok volt, de este a miku bulin már odament a bajszos bácsihoz a csomagért, sőt, amikor a következő kislány nem mert, ő az övéért is odament:) Szóval aktív és érdeklődő természetű továbbra is.
Most már nem csak a karácsonyfánkért és díszeiért izgulunk hanem, hogy Pannának egészséges kisöccse legyen, mi ezt kértük idén karácsonyra!!

2011. november 13., vasárnap

Őszi hírek


Panna rohamosan törekszik előre szerencsés életében, és én mint büszke anya nem is mondhatnék mást, mint persze az igazságot, hogy egyre szebb, egyre okosabb, és egyre ügyesebb. Azt csak halkan említeném, hogy egyre rosszabb (ez már nem huncutság), egyre akaratosabb, és egyre rosszabbul eszik, dehát az igazsághoz sajnos ez is hozzátartozik. Mondjuk ennyi bajunk legyen!Szóval még mindig ámulatba ejt mindenkit azokkal a különlegesen kék szemeivel, amit a nyári barnaságot örző kis pofija még jobban kiemel, a szőkés fürtökről nem is beszélve, amik már copfba kéreckednek (vagy fodrászhoz). 20-as lábán fürgén tipeg, ha huncutság, de leginkább apa van a dologban, akkor szalad is, bújócskázni, ágyra/kanapéra/fotelra... mászni.Sőt tolatni is nagyon szeret. A mozgásfejlődéssel nincs gondunk továbbra sem, azon kívül, hogy gyors, és örökmozgó. Voltunk Dévény záróvizsgálaton is, ő mit sem érezve a nosztalgiából, a gyerektársaságtól és játékoktól feldobottan szaladgált körbe karikába mutatva és mondva minden tudományát, úgyhogy mondhatni simán lezárták életünk eme szakaszát, és mindkét fél büszkén és elégedetten csodálta tudományuk újabb bizonyítékát. Még egyszer köszönjük nekik!
Értelmi fejlődésben lányunk egy könyvmoly!Semmi nem érdekli jobban, mint a könyvek. Egész nap cipeli őket utánunk, (mert persze egyedül nem jó) ha kicsi, ha nehéz, ha állatos, ha képes mindegy. Lapozza, mutatja, kérdezi. Mindent ért, amit mondunk neki, mindent felismer és megmutat a könyvekben, amit tud, már mond is, amit nem, azt próbálgatja: anya, apa, Kata, Ati, kuka, iá, iszi, hamm, autó,Dodó, Annu(unokatesók) add ide(ezt jó hangosan és jó sokszor), és persze a tita (cica). Minden cica, ami kicsit is hasonlít rá, nem tudom honnan ez az imádat, tőlem biztos nem, de egyenlőre nagy a szerelem.
És akkor a hisztik, amik nemrég ismeretlenül leptek meg minket, de annál tovább tartottak és annál hangosabban. Pech, hogy mindkét fél elég kitartó, de ezeket a meccseket le kell játsszani, és végül Pannának kell betörnie, mert különben lesz ez még sokkal rosszabb is. Majd meglátjuk, még nagyon az elején vagyunk, és a kisasszony amilyen fiatal, olyan akaratos, és akkora méregzsák is. Az evéssel viszont határozottan ő áll nyerésre. Mivel aggodó szülő lévén nem akarom, hogy keveset, esetleg ne egyen, beadtam a derekam az üveges bébiebéddel. Hetekig tartó cselezés és főzöcske után megtanultunk hálásnak lenni, egy egészen elfogyasztott üveges ebédért is. Már azt is kiszimatolta, ha csak keveset, de sajátot kevertem hozzá, így megtörtem. A többi étkezés továbbra sem gazdag és választékos, mint azelőtt, de csipeget, és mi már ennek is örülünk. Külsőre senki meg nem mondaná, hogy ezen aggódunk, mert hetyke kis pókhasa még mindig megvan. Így éljük életünket a 14 hónapos örökmozgóval, és már előre féltem a karácsonyfadíszeket...

2011. szeptember 15., csütörtök

Bababarátok

Hálám jeléül annak a kevés helynek, ahova gyerekkel járunk, megosztom a lehetőségeket.

Az abszolút 10 pontos a Tranzit a Kosztolányi mögött. Na ott minden van, értsd szó szerint. A baba naptejtől a teljes pelenkázókészletig. Semmivel nem tudsz rajtuk kifogni. Kint bent játszósarok, és senki nem akad fent a gyerekzsivajon, általában egy gyerekes mindig van, ennyit az igényekről, amik ugye vannak. Egy dolog változott csak, a brownie, amiért még Pannácska előtt elkezdtem idejárni. Világbajnok. Volt. Bezárt a Classic farm nevű sütitermelő manufaktúra, és magával vitte az én kedvenc sütimet is. Aki tőlem tudta meg a hírt, együttérzek, óriási a kár!

A másik törzshelyünk a Ponyvaregény. Csak a Kopaszi gátas változat, a másik a Budafoki úton ifjúkorom dohányfüstös barlangja, cseppet sem állná a mostani igényeimet. Azt azért hozzáteszem, hogy jóidőben főleg, mert kint van a játéksarok. Bár ha jól emlékszem, télen az emeletre költöztetik. Itt ugyan nem emlékszem pelenkázóra, de nagyobbaknak wc szűkítő volt.
Ezennel evvel a hellyel is rövidítenem kell a listámat, mert abszolút fekete listára került egy incidens miatt, amit a személyzet vállalhatatlanul szemtelen viselkedése tetézett. Szóval soha többet ponyvaregény!

A Szamos cukikban nincs semmi babafenék ellátmány, de a Szépkilátás úton óriási kerthelyiségben tombolhatnak a picúrok, és a lépcső miatt szökni is nehéz. A kávésoknak a Julius Meinl kávé miatt ajánlom, az édesszájúaknak meg a sütik miatt:) De vigyázni, drága mulatság!Ahogy a Sasadi úti Auguszt cuki is, hasonló paraméterekkel. Itt a nyitvatartásra érdemes vigyázni, kicsit hektikus.

Nemrég nyitott a kupiból átalakult luxusvilla, a Bagatelle, ami már alapból kíváncsivá tett:) A színvonal tényleg változott, egyenesen luxus, minden szempontból. A pékségben teljesen bio, és egyedileg készített finomságok vannak, ennek megfelelő áron, a Moser kávé léleksimogatóan finom, viszont csak a nyári kerthelyiség tágasabb csirkefogóknak is.

Ha egyszer megelégelem, akkor közzéteszem az eddigi feketelistámat is, mert az gyorsabban gyűlik sajnos...Remélem emellett ezt is tudom bővíteni!Ötleteket tárt karokkal fogadok, a kávét én állom;) Azt ugye mondanom sem kell milyen vállalkozást indítok, ha megnyerem a lottó ötöst???:D

Iszik vagy nevel?

Panna aktív kisgyerek, így a másik feladat őt ellátni megfelelő színvonalú programokkal és társasággal. Azért nem állítom be zsarnokként, ez ugyanannyira érdekem nekem is:) Sőt, én alapvetően állandóan viszem valahova, így az is lehet, hogy a sok inger által lesz kíváncsibb és érdeklődőbb. Az idő is jobban telik, ha nem itthon megyünk (néha) egymás idegeire. A társaság pedig ugyanúgy kell nekem is, mint neki. Egyszóval bírjuk a nyüzsit. Amióta állandó bababandázásban van, nem reagál annyira érzékenyen a játékait ért támadásokra, sőt elég bátran támad mások kegyeire, nem lesz egy elveszett gyerek. Egy eset azonban, ha egymáshoz szervezzük a társasjátékot, másik, ha játszóra kirándulunk és bringázunk, de mi van, ha kimozdulna az anya egylet egy kávéra??És netán ha arra is gondolnak, hogy meginnák?Zsákutca. Illetve vagy vagy. Vagy kávé, vagy gyerek. A kettő egy helyen necces. Ha nincs játszósarok, akkor a gyereklekötés, és egyhelybentartás a csitítással már általában egy hörpintésnyi időre sem kivitelezhető. A kísérletet végignéző még gyerektelen-szánakozó vagy gyereket tervező-kétségbeesett pillantásokkal együtt pedig kicsit sem kikapcsolódási komfortérzet.
Lévén, hogy Budapest, legalábbis közelebbről és bringatávlatban Buda, nem dúskál a bababarát helyekben. Olyannyira, hogy az éttermekben és kávézókban egyszerűen nincs pelenkázási lehetőség. Márpedig a bekakkantott gyerek kondenzcsíkot húz, és nem teszi semmilyen szempontból bababaráttá a helyet. Pláne ha vége a kiülős időnek...Ez annyira megnövelné a költségeket?Nem. A tulajnak nincs gyereke?De egyiknek se?És nincs annyi üzleti érzéke se, hogy belássa, evvel mekkora tömeget tudhatna visszetérő vendégként?Mert tudom, hogy kiéhezve keresik a gyerekesek az effajta helyeket. Hiába. És ha van etetőszék, mert azért az már divatba jött, miért nem lépnek tovább? Régóta szól a mondás, aki eszik, sz... is. A gyerekek is!!!

Kezdődik...

Ez az egy év sok változást hoz. Panna napról napra ügyesebben jár, najó, inkább totyog, mert még vállból azért sokat korrigál az egyensúlyon, de egyre nagyobb kedvvel teszi meg napról napra a növekvő távokat. Szereti a cipőjét is, amit az ortopédus tanácsára egész nap hord. Ha felvesszük, már nyújtja oda a lábát, és nyomogatja a cipőbe, persze az oroszlán része az öltözködésnek még az enyém, de a tépőzárat már ő hajtja rá, tehát a végszó már az ő kezében van. Megint. Na de nézzük az árnyas oldalt. Az eddig mindenevő és falánk dundi dongónk egyszerre válogatós és gyakorta nem evő gyermekké változott. Sőőőt, néha mintha az én főztömre lenne allergiás, de lehet ez már az ebből adódó idegbajom képzete. Persze más még ezekkel a mennyiségekkel is kiegyezne, de ehhez mi nem vagyunk hozzászokva. Ezt tetézi, hogy az egyedülevés újabb lépcsőfokára ért, amikor is a felesleget eltakarítja az etetőszéke tálcájáról. Na ettől azért ne essünk azonnal hasra, ez nem ügyességi pirospont, hanem rosszalkodási intő!Anyánál egyenesen bukás, hogy melyik félnél, az majd a jövőben kiderül. Egyenlőre csak a mutter borul ki tőle, de nagyon, Pannácska pedig kajánul folytatja, fegyelmezésre kétszeres gyorsaságra vált, szikrákat szóró szemrehányásra pedig a hajába keni. Amúgy a szőnyegen landol (paradicsom, krémsajtos kenyér, barack....könnyen kiszedhető foltok). Szóval anya, kezdődik...!!!!!!
Kezdődik a rendszeres főzés, ami nem újdonság, csak eddig a párol, turmixol kettős lényegesen könnyített és időtakarékos formáját szoktam meg a babaetetésnek, de ezt lassan ideje kinőni, és felnőttesebb kosztra kapcsolni. Ez időben és ötletekben azért végesebb és megerőltetőbb, arról nem is beszélve, ha ugye a végén az ifjú ízellenőr egyszerűen lepontozza az aznapi produkcióm már az ebédnél. Na az kész!Egyrészt a kudarc, a gondosan válogatott alapanyagok elfecsérlése, a tanácstalanság, és nem utolsó sorban az sos vészmegoldás:üveges babakaja. Na az nem a mi világunk, mármint a család "felnőtt" tagjainak körében, Panna eszi, csak mi nem bírjuk azt a mű szagot ami belőle árad, mondhatják nekem, hogy bio. Persze egyértelmű már számomra is, hogy túlzásba viszem a legegészségesebbre való törekvést, és néha lazíthatnék, de sajnos csak így vagyok nyugodt, ha legalább tudom, hol veszem/szedem (mert ugye van kiskertünk is), hogy csinálom, mi van benne. Na de ezt a hajamra kenhetem, ha a királylány elkezd válogatni. Még most abbahagyom a befőzés és társai jellegű különórákat. Utolsó reményem, hogy jön a foga, ami válasz lehet az egész felfordulásra. Remélem vele együtt jön vissza az étvágya is.
Jó azért nem dobom el azonnal a fakanalat, mert Attiapu még mindig megbízható fogyasztó itthon, teljesítménye cseppet sem ingadozó, sőt, igénye növekvő, tehát őt még le tudom főzni a lábáról! (fogak ide vagy oda)

Tityi totyi totyogó

video

2011. szeptember 2., péntek

1

Mi lehet jobb alkalom az újbóli írásra, mit Panna első esztendejének eljövetele?!Ma lett édes kicsi kislányunk 1 éves. Nem mondom, hogy elröpült az idő, de nagylány lett. Ezt bizonyítja az ő mai ajándéka: megtett 16 önálló lépést egy labdával a kezében!!Jó, apa mondaná, hogy persze hozzá igyekezett így nem meglepő. Eddig is lépegetett a karomba 4-6 lépést, de csakúgy, és ennyit??Fantasztikus volt látni, persze bogár ment a szemembe. A szülinapi túrótortát gyönyörűen elpusztította, és még csak le sem ette magát, még a gyertyára is rápróbált, de azért azt túlzásnak éreztük. A napokban bújt ki a 8. foga, ami 1,5 hónapig indított nyáltengert, remélem a többi annál gyorsabban jön most már. Az elmúlt hónapot a Balatonon töltöttük, kihasználtuk az idei augusztusra korlátozódott nyarat, és annak minden lehetőségét. Egész nap a strandon, a vízben, a homokozóban, a játszón tanyáztunk, és bringáztunk rendületlenül a kis pótcsomagunkkal. Állandó gyerekbandázás ment, ami nagyon jó hatással volt rá. A huncut kifejezést pedig már kinőtte, talán az incselkedő, a huncut, kacér, provokáló, szégyenlős kombináció tükrözné a kisasszonyt mostanában. Tud már autózni, ágyról, lépcsőről fel-le mászni, egyedül enni, hisztizni, egész nap dumálni és sikítozni, úszógumival a déli parton vízben egyedül járni, homokozni.... Szóval inger inger hátán, és mindent megtanul, utánoz. Sok minden fért bele ebbe az egy évbe, és a többibe még mennyi fog! Isten éltessen drága Panna baba!!












2011. június 20., hétfő










Darth vödör

Kicsit elszaladt az idő, mióta nem írtam, dehát egyre gyorsabb az iram, muszáj szelektálnom az időmet. És hát itt a nyár, Balcsizunk!Panna is imádja, észre se veszi, hogy nem otthon van, jókat eszik, alszik, kirándul. Voltunk már a veszprémi állatkertben is, ahonnan ájulásig üvöltötte ugyan magát hazáig, de az ottlétet élvezte, ezek szerint túlságosa is. Azóta volt már sikeres, hiszti mentes hazautunk is a Balatonról, szóval van remény! Az állatkertben a gorillák izgatták fel a legjobban, be nem állt a szája, csak mondta mondta, najó inkább sikongatta nekik a magáét, teljes volt az extázis. És az antilop simogatás volt a másik nagy szám, az orrukat piszkálgatta, amin nagyon jókat nevetett, mostmár 5,5 foggal. Felül 2 kapa tavaszi szünettel, meg a bal szemfog, alul a két középső és a bal már áttörte az ínyt. Szóval a fogzás rohamos, nem úgy, mint a súlygyarapodás, ami továbbra sem mutatja az elfogyasztott mennyiséget, ami rengeteg, a mozgással együtt, úgyhogy válasz van, nem csodálkozunk. Viszont végre végre átlépte a 8 kilót!hurrá!és már csipkedi a kaja darabokat, legyen kifli, keksz, gyümölcs, zöldség, csak csippenteni lehessen.
Mindig mosolyog, nevetgél, és benne van minden hülyeségben, sőt provokálja is. Integet, tapsol, pacsit ad, bólogat bőszen, nyelvével csattint, pampog, mint a hal, és hangsorokat váltogat:mamama, gagaga, kakaka... És egyedi hörgős torokhangot fejlesztett ki, ami neki nagyon tetszik, én meg mindig azt hiszem fullad, vagy nem kap levegőt, így az új neve: Darth vödör (darth vader). Akár 10 másodpercig is megáll kapaszkodás nélkül, aztán óriás zuttyanás fenékre, ülésbe, de ez is vicces. Mászás rohamtempóban, sikongatva, felülés egyenes háttal, bármeddig, és felállás mindenre, mindenhol.
Zajoska továbbra is, egész nap dumál, csak most már sikongat is. Múlt héten a piacon akkora kedvet kapott, hogy abba se hagyta 2 órán keresztül. Az árusok, akik mindenhol előszeretettel engedtek minket előre, csak azt kérdezték, nem fog-e berekedni, de nem, és nem is fáradt el benne. Mindenki hallotta merre járunk, vagyis rohanunk, mert én menekültem az eszméletlen ámokfutásból. Szegény öregek álltak a sorban, Panna meg úgy rájuk sikított, amikor elmentünk mellettük, vagy beálltunk a sorba, hogy halálra rémültek, nem is csodálom. Ő viszont nagyon élvezte láthatóan, azóta mindenki megismer minket...

2011. május 21., szombat

Nyüzsi

Újra itt. Kicsit megugrott a tempó, nehéz időt szakítani a Panna nélküli tevékenységekre. Végre itt a nyár és mi kint lógunk egész nap. Imád csavarogni, evvel persze nincs egyedül, így szervezem neki a programokat megállás nélkül. Kedd kerekítő (zenés hóka móka), szerda ringató (másik zenés foglalkozás), csütörtök kúszó mászó torna. Ez mondjuk a gyenge pont, mert mindig ide esik egy kontroll vagy orvosi vizsgálat Panna nagy szerencséjére, mert itt mindig valami cselszövést észlel és végig nyűgösködi az egészet. Kicsit ugyan tényleg irányítottabb a muri, és ki is derült, hogy nem bírja a kicsit instabilabb eszközöket,például amikkel itt fejlesztenek. Vagy idegrendszeri ok, vagy típus, vagy alkat. Ha továbbra sem élvezi, ezt lecseréljük. Pénteken a piacon legyeskedünk és a Városmajorban levegőzünk. A kimaradt napokon és délutánokon pedig a játszótér rejtelmeit fedezzük fel, mint homokozás (és homokevés), hinta, csúszda, közben meg nézzük a madarakat, cicákat, kutyákat óriási izgalommal, Panna ennek hangot is ad, kurjongat vadul, de nem ijednek meg tőle. Nem úgy a gyerekek és szülők, amikor előadja a tigrishörgésre és sárkányfiókára jellemző torokhang specialitását, ami elsőre egyáltalán nem egy kisbaba legfőbb örömének kifejezésére hasonlít. Szóval be vagyunk indulva, Pannus babus turbó sebességgel mászik (mindenhova) és mindenre, de állandóan a dohányzóasztalra kapaszkodik és ott rámolna(na). Magától ül, de állásból még nem sajátította el a profi esés, vagy ereszkedés tudományát, de próbálgatja, ami már nagyon hasznos lenne, mert anyunak egy perce sincs, mert benne van a pakliban, hogy egyszerűen csak befeszíti magát, és egy az egyben hátravágódik. A stabilitásig inkább beáldozok mindent, csak ne legyen baj. Tudom, le fogok róla szokni!És készülődik a felső 4 fog, a bal kapa már kint van, félig a másik is, a szemfogak pedig már dagadnak, szép időszak ez...neeeem, egy szavunk se lehet, mert az éjszakák továbbra is nyugodtak, csak ez a hajnali 6 órás kelés a kis kukoritól, ez nem változik.

2011. május 1., vasárnap

Rohamos

Húsvét óta kapkodjuk a fejünket, minket is hirtelen ért a fejlődési roham. Húsvét vasárnap kezdődött, amikor a délutáni játék közepette felkapaszkodott ránk, amikor mellette feküdtünk. Akkor csak valami véletlen mozdulatnak tituláltuk, de azóta ez a napi program, és már mesterien is csinálja, szóval egy hét alatt eljutottunk a stabil térdelésig, a félig stabil ülésig, és az állandó felkapaszkodás-állásig. És ha ez nem lenne elég, a mászás is tökéletesedett, és ezáltal lényegesen fel is gyorsult. Itt tartunk most, kíváncsian várjuk a jövő hetet:) Holnap irány bevásárolni bababiztonsági eszközökből. Most már kezd felkapaszkodni mindenre, dohányzóasztal, hifi állvány, szék, fotel...Ezekről persze jókat lehet esni, mert a dőlési/ülési technika még nem követi a felfedezés hevét. Újabb pillanaton vagyunk túl, most már eddig unalmasnak, érthetetlennek tűnő játék is új fényben ragyog, rájött, hogyan működik, és ezt gyakorolja is (akárhányszor egymásután). A játékok megunhatatlanok, csak mindig máshogy kell vele játszani.