A karácsony Pannának

Szenteste volt Panna egyik legnyűgösebb napja, ő nem tudta még, hogy ilyenkor illik boldognak lenni:

Másnapra kicsit jobb lett a helyzet:

Csoda

Nem most akartam erről írni, mert megint egy kalap alá kerül a karácsonyi érzelgéssel, pedig ez állandó. A napokban a lányok azt kérdezték miújság, és én elmeséltem. És erre a kérdésre mindig aktuálisan válaszolunk, és sokszor panaszkodunk. És amikor megint egy panasz kapcsán újabb negatívumokkal jöttem elő, és láttam rajtuk, hogy túl sokat tettem a mérleg ezen serpenyőjébe, elgondolkodtam. Ami állandó, arról az ember nem beszél, mert érzi folyamatosan. Nincs benne újdonság. Nekem. Pedig inkább erről kéne mesélni, és túlcsordulna hirtelen a másik serpenyő. Ha túl kevésszer mesélek erről, még úgy tűnhet, nem ez az igazán fontos oldal nekem, pedig semmi nincs ilyen fontos.
Mit számít mindaz ami történt, és ami ezzel járt. Semmi sem érhet fel evvel a csodálatos érzéssel, hogy gyerekünk lesz, és született. Ez egy megfoghatatlan szerelem, érzés, lelkiállapot, maga a csoda. És miért használom hirtelen olyan sűrűn ezt a szót, csoda?Mert nem tudom leírni, annyi minden tör rám a gondolattól, hogy egyszerűen nem tudom elmondani. Megmelenget, simogat, szeretem, aggódom, félek, ölelném, gyönyörű, imádom...Egy baba előtt, ha azt gondoljuk, hogy teljes az életünk, mert van szerető családunk, egy jól működő párkapcsolatunk, hű barátaink, és megannyi programunk, élményünk és értékünk, tévedünk. Naívak és sívárak vagyunk. Más szóval nem tudom érzékeltetni azt a különbséget, amit a régi életem és a mostani között érzek. Nem is értem, hogy lehettem ennyire öntelt vagy önző, hogy gondolhattam, hogy megvan mindenem, hisz nem volt értelme. Most már mindezeknek értelme is van, minden megváltozott. A helyére fordult a világ. Minden nap új ajándékot rejt. Egy mosolyt, egy mozdulatot, vagy csak, hogy találkozhatunk reggel. Az élet maga. Az ő élete lett az enyém. És ez maga a csoda.

A karácsony nekem

Egy lelkiállapot. Bár sokszor ezt közben nem érzem, csak amikor egyedül maradok, és megérint a lelke. Akkor jönnek az igazán fontos dolgok. És bár ilyenkor mindig egyedül vagyok, a szívem teli van minden jóval. Ha épp könnyekre fakaszt, az se baj. Senki ne gondolja, hogy az esedékes évi giccs szállt meg, mert az távol álljon tőlem. Csak idáig nem gondolok a dolgokba, csak mennek a mindennapok, minden jön, és természetes, vagy ha nem, akkor is megtörténik, úgy ahogy lett, vagy ahogy hagytam. Ilyenkor viszont kicsit megáll minden velem, és kapok egy kis időt, hogy belegondoljak mélyebben mindabba ami történik. Így esett ez már az első este is, amikor rámtört a felismerés, hogy véget ért (valamilyen módon) a gyerekkorom. Nem azért mert gyerekem született. Nem otthon karácsonyoztam. Nem anyukámmal. Egyfelől mérhetetlen boldogság, hogy már saját családommal tölthettem Az ünnepet, másrészről mérhetetlen szomorúság kerített hatalmába, amikor az idő hagyta magát utolérni, és nekem erre rá kellett jönnöm, mi is bánt ezen a szép napon. És hiába hívtam fel anyukámat, és lettem pár percre megint a naiv kisgyermek a mesevilágommal, hiába vigasztalt, mint mindig, hamar elszállt, és vissza kellett lépnem a saját csodás anyaszerepembe. De leszek-e én valaha olyan jó anya?Lesz-e nálunk olyan jó a karácsony, mint Otthon?Nem. Olyan nem lehet. Máshogy lesz jó, mert előttem a legjobb példa, és én követem. És mikor lesz az itthon Otthon?Mostantól. De a szívemben az idő nem olyan gyors. Szerencsére. Karácsonykor mindenki gyerek.

Karácsonyra hangolva

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.

Mikor kigyúlnak a fények,
pajkos tündérek zenélnek.
Huncut mosollyal egy Rád kacsint,
kicsi kendőből csillámot hint.
Így adja át üzenetem: Kellemes Ünnepeket!

Panni néni

Dévény Panni néninél sikerült ma elrúgnom a pöttyöst. Lebuktattam magam. Csak akkor követek el ekkora baklövést, ha nem is tudok róla, hogy most evvel lebuktam. Szóba elegyedtünk, mert úgy tűnt neki, hogy Pannácska kevésbé használja a jobb kezét. Szerintem csak a pillanat műve volt, mert amúgy úgy néz ki jobb kezes lesz, annyira "nem használja", de ahogy ő mondta, tűt a szénakazalban esete egy ilyen pici babánál bármit megállapítani pontosan a mozgásfejlődésével kapcsolatban. Mondjuk ezután érdekelne mi alapján kezelik, azon kívül, hogy 'rizikó babának' hívják, de csak megjegyeztem, hogy a kivizsgáláson is megemlítették, hogy látnak némi jobb oldali érintettséget, szóval még az is meglehet, hogy tényleg. Persze megkérdezte hol, és ahogy kiejtettem a Margit kórház nevét, Panni néniből visszaváltozott Dévény Annára, és borzasztó mód leteremtett. Állítólag megmondta, hogy vagy ez vagy az a torna, mert együtt nem megy, rontják a hatásmechanizmust. És a másik természetesen egy káros agyrém, ami még árt is. Persze ez a nagyon röviden összefoglalt verzió...Panna csak pillázott, pedig most az egyszer örültem volna, ha kicsit nyekereg, és gyorsan odébbállhatunk, persze édesen bűvölte a környezetét. Így én sem tudtam szó nélkül hagyni, megjegyeztem, hogy mi se itt se ott nem titkoljuk egy percig sem a baba kezelési módjait, és bocsássa meg, ha az 1 hónapos babát a történtek ellenére nem merjük és mertük csak rájuk bízni, ha ő megmondta ha nem, ha elég lenne ha nem. Mi sem jó kedvünkből éltük át azt amit, és most csak a tornák gyötrelmeire gondolok. Nagyon dicséretes, hogy 75 évesen még mindig görnyed a babák felett és kúszik velük a szőnyegen, hogy segítsen. Bár mindenki így harcolnia azért amiben hisz amiért küzd. Ez így rendben is van, ő a módszeréért, és hogy minél többet segíthessen, mi pedig Pannáért és az egészségéért. Már csak a hidat kell kicsit "csinosítani" közöttünk.

Pillanat

Panna megint kicsit kinyílt. Ez egy olyan jelenség, ami megfigyelhető, szenzációs!Ez már a 2. vagy 3. ilyen alkalom. Egyszerűen felkel, és látszik, hogy más szemmel nézi a világot. Engem is, több részlet jut át a szűrőn, még a szent kaja közben is el kell kapkodni a fejét, mert már itt is ott is, mindenhol van valami új. És olyankor annyira de annyira jó kedve lesz, csibészebb, mint máskor, pajkos, huncut, neki is tetszik! Ma pont el kellett rohannunk ebben a csodás pillanatban tornára, azóta is ez bánt, mert amikor már hozzászokik 1 óra alatt az új állapothoz, már nem olyan a pillanat. Olyankor maga a kisangyal, persze ő mindig az! De ha ki tudja élvezni az ember és tud babázni, együtt tapasztal vele ilyenkor, az maga a csoda. Már most alig várom a következőt!

És hogy a növekedéssel együtt, milyen gyorsan változnak a szokások, a habitus, és minden...Fel kell venni a ritmust, mert alkalmazkodni kell és segíteni. Azon túl, hogy a napi rutin helyett 7 naponta várjuk a bűzös megkönnyebbülést, mitől válhat egyik napról a másikra a kedvenc pelenkázó helyszín a legutálatosabb dolgok egyikévé??A fürdésről nem is beszélve. Persze ezeket nem kell megfejteni, nem kell gondolkodni, mert addigra már vagy megint szeretni fogja, vagy már forgolódik ott is például, és őrülten kell figyelni, hogy mit kap el, és hova gurul. Mert már fogni is nagyon szépen tud, bármi ami a látótérbe kerül, el kell kapni, aztán szájba tömni, ha kell akár oda is fordul érte, de meglegyen. És ha éppen tovább fordul akkor már hason könyökölve nézelődik, szóval idő előtt, de beindult a forgás, nem csak oldalra, néha már teljesen is. A dévényes kezelő szerint ő a kis büszkeségük olyan jól fejlődik hétről hétre.

3. havi örömök

Túlestünk az újabb kontroll vizsgálaton a Margit kórházban. Már hiányzott a szívélyes légkör, a nagyságos satrafa ügyintéző asszony először megengedte, hogy használjuk a szoptatós szobát, majd mikor úgy látta végeztünk, megkért, hogy fáradjunk ki a folyosóra várakozni, mert különben is mit keresünk ott. Persze az ő intelligens modorában. Jeleztem, hogy a szoptatással összefügg még a büfizés és pelenkacsere is, nem csak hobbiból sétálgatok egy babával a vállamon, tehát ha nem vagyunk útban még ne rakja ki a szűrünket. Üres volt amúgy az egész osztály...De a maradék 10 percre kimentünk, végülis mindjárt itt a karácsony, neki is legyen valami öröme!A lényeg, hogy a gyógytornász nagyon meg volt elégedve Panna teljesítményével, megdicsérte, azt mondta majdnem olyan, mint a korabeliek. A kóros tüneteket is tudta ellenőrizni, amik hiszti közben jönnek ki, mert a kis Bóbita végig üvöltött, de szerencsére ilyet nem talált. Amolyan szeparizációs szorongása van, ami úgy fél évvel korábban jött ki, de ez csak az idegrendszer fejlettségét jelenti, és azt, hogy a szülein kívül szinte mindenkitől sír. Hurrá...A tükörben való nézegetés és az ölben ülésbe próbálkozás is korai, de azt is bemutatta most, és megerősítette a csaj, hogy nem kényszermozgás, csak idő előtti próbálkozás. Jipiii.
Viszont a mai Dévény torna katasztrofális volt. Annyira sírt, hogy alig tudták masszírozni szegénykémet, teljesen behergeli magát, már féltünk, hogy valami baja lesz, ezért inkább nem erőltettük. Utána viszont egyből mentünk még oltásra is, hát ezért most sem volt hálás, teljesen kiakadt. Már 62 cm és 5010 gramm. A 3. havi oltás sokszor lázzal jár, nekünk az előző is azzal járt, ezért megtámogattuk egy kis homeo bogyóval, remélem segít! Annak idején azért választottuk ezt a gyerekorvost, mert rá mondták, hogy ilyen fajta módszerekkel is él. Most rákérdeztem mit gondol, mit ajánl, de lényegében kifejtette, hogy hülyeség az egész. Még jó, hogy őt választottuk...

A Margit kórházra visszatérve, a vizsgálószobában volt még 10 gyakornok és egy orvos, aki egy Panna korabeli kisfiún mutogatta a tananyagot. Tüneteket, bénulási pózokat és egyéb születéssel járó sérüléseket. Szerencsére Panna hisztijével voltam elfoglalva, így csak kis részletet láttam az oktatásból, minden esetre az azért megütötte a fülemet, amikor az óra végén a doktornő megkérdezte ki nem fogott még csecsemőt a kezébe, mert akkor most itt a lehetőség, mindenképpen essen túl rajta. Azt persze mondanom sem kell, hogy a kisfiú anyukája nem volt ott. Visszagondolok, hogy nem minden vizsgálatra mehettünk a picikkel. Ezért???Hát nagyon remélem, hogy az én kicsike lányomon nem gyakorolt senki, és nem volt tananyag! Ha a jövő nemzedék orvosairól és megmentőiről van is szó…

Mikulás

Miki tornázik
Mikulány
A krampusszal

Negyed év

Panna ma 3 hónapos. Nagy idő!Pláne, ha belegondolunk mennyi minden történt ezalatt. De ezt még véletlenül se tegyük. Gyorsan írom is, hogy mi a helyzet most, a negyed év küszöbén. Az e havi stressz források megoldódni látszanak (koppkopp), forgatja a buksiját jobbra balra, emeli is, és tartja is. Még nem sokáig, de rajta vagyunk!Ha jó passzban kapjuk el, és tesszük a járókába (nem éhes, nem álmos, nem nyűgös...mi sem egyszerűbb:) akkor vígan elkönyököl és nézelődik. Nem egyfolytában tartja azért a fejét ilyenkor sem, közben "evez" a karjaival, így 10 perc múlva, már körbe is forog. Háton viszont pipa ha nem éri el a kiszemelt áldozatot, és akkor oda fordul. Ennyi. Vagy csak oldalra, de így ugye nem jut közelebb, és akkor dühében teljesen átfordul. Szóval mindenféle produkció megy már, vagyis próbálgatja, de fejlődik. A kéz nézegetés, és fogdosás is nagyon megy, egyre több sikerrel kapja el a tárgyakat. Figyelni is kell nagyon, mert ha megkaparint vmit, nehezen engedi, a játszószőnyeg és a pihenőszék lógó állatait tartó rudat ledönti sokszor. És a nagy sláger a tükörben való nézegetés, a nyálbuborék fújás és csorgatás, és az ököl szájba tömés és cuppogtatás.Ilyen nyalánkságokkal jár ez a hónapforduló és a mi tüneményes kislányunk!

Beköszöntött a tél
Szöszhaj
Babatükör a kis kakadunak
Nyálcsorgatás

A vörös szemöldök mindig a vihar közeledtét jelzi, ez a hiszti előj(sz)ele:)