Dumcsizunk

Őszi hírek

Panna rohamosan törekszik előre szerencsés életében, és én mint büszke anya nem is mondhatnék mást, mint persze az igazságot, hogy egyre szebb, egyre okosabb, és egyre ügyesebb. Azt csak halkan említeném, hogy egyre rosszabb (ez már nem huncutság), egyre akaratosabb, és egyre rosszabbul eszik, dehát az igazsághoz sajnos ez is hozzátartozik. Mondjuk ennyi bajunk legyen!Szóval még mindig ámulatba ejt mindenkit azokkal a különlegesen kék szemeivel, amit a nyári barnaságot örző kis pofija még jobban kiemel, a szőkés fürtökről nem is beszélve, amik már copfba kéreckednek (vagy fodrászhoz). 20-as lábán fürgén tipeg, ha huncutság, de leginkább apa van a dologban, akkor szalad is, bújócskázni, ágyra/kanapéra/fotelra... mászni.Sőt tolatni is nagyon szeret. A mozgásfejlődéssel nincs gondunk továbbra sem, azon kívül, hogy gyors, és örökmozgó. Voltunk Dévény záróvizsgálaton is, ő mit sem érezve a nosztalgiából, a gyerektársaságtól és játékoktól feldobottan szaladgált körbe karikába mutatva és mondva minden tudományát, úgyhogy mondhatni simán lezárták életünk eme szakaszát, és mindkét fél büszkén és elégedetten csodálta tudományuk újabb bizonyítékát. Még egyszer köszönjük nekik!

Értelmi fejlődésben lányunk egy könyvmoly!Semmi nem érdekli jobban, mint a könyvek. Egész nap cipeli őket utánunk, (mert persze egyedül nem jó) ha kicsi, ha nehéz, ha állatos, ha képes mindegy. Lapozza, mutatja, kérdezi. Mindent ért, amit mondunk neki, mindent felismer és megmutat a könyvekben, amit tud, már mond is, amit nem, azt próbálgatja: anya, apa, Kata, Ati, kuka, iá, iszi, hamm, autó,Dodó, Annu(unokatesók) add ide(ezt jó hangosan és jó sokszor), és persze a tita (cica). Minden cica, ami kicsit is hasonlít rá, nem tudom honnan ez az imádat, tőlem biztos nem, de egyenlőre nagy a szerelem.

És akkor a hisztik, amik nemrég ismeretlenül leptek meg minket, de annál tovább tartottak és annál hangosabban. Pech, hogy mindkét fél elég kitartó, de ezeket a meccseket le kell játsszani, és végül Pannának kell betörnie, mert különben lesz ez még sokkal rosszabb is. Majd meglátjuk, még nagyon az elején vagyunk, és a kisasszony amilyen fiatal, olyan akaratos, és akkora méregzsák is. Az evéssel viszont határozottan ő áll nyerésre. Mivel aggodó szülő lévén nem akarom, hogy keveset, esetleg ne egyen, beadtam a derekam az üveges bébiebéddel. Hetekig tartó cselezés és főzöcske után megtanultunk hálásnak lenni, egy egészen elfogyasztott üveges ebédért is. Már azt is kiszimatolta, ha csak keveset, de sajátot kevertem hozzá, így megtörtem. A többi étkezés továbbra sem gazdag és választékos, mint azelőtt, de csipeget, és mi már ennek is örülünk. Külsőre senki meg nem mondaná, hogy ezen aggódunk, mert hetyke kis pókhasa még mindig megvan. Így éljük életünket a 14 hónapos örökmozgóval, és már előre féltem a karácsonyfadíszeket...