Nyüzsi

Újra itt. Kicsit megugrott a tempó, nehéz időt szakítani a Panna nélküli tevékenységekre. Végre itt a nyár és mi kint lógunk egész nap. Imád csavarogni, evvel persze nincs egyedül, így szervezem neki a programokat megállás nélkül. Kedd kerekítő (zenés hóka móka), szerda ringató (másik zenés foglalkozás), csütörtök kúszó mászó torna. Ez mondjuk a gyenge pont, mert mindig ide esik egy kontroll vagy orvosi vizsgálat Panna nagy szerencséjére, mert itt mindig valami cselszövést észlel és végig nyűgösködi az egészet. Kicsit ugyan tényleg irányítottabb a muri, és ki is derült, hogy nem bírja a kicsit instabilabb eszközöket,például amikkel itt fejlesztenek. Vagy idegrendszeri ok, vagy típus, vagy alkat. Ha továbbra sem élvezi, ezt lecseréljük. Pénteken a piacon legyeskedünk és a Városmajorban levegőzünk. A kimaradt napokon és délutánokon pedig a játszótér rejtelmeit fedezzük fel, mint homokozás (és homokevés), hinta, csúszda, közben meg nézzük a madarakat, cicákat, kutyákat óriási izgalommal, Panna ennek hangot is ad, kurjongat vadul, de nem ijednek meg tőle. Nem úgy a gyerekek és szülők, amikor előadja a tigrishörgésre és sárkányfiókára jellemző torokhang specialitását, ami elsőre egyáltalán nem egy kisbaba legfőbb örömének kifejezésére hasonlít. Szóval be vagyunk indulva, Pannus babus turbó sebességgel mászik (mindenhova) és mindenre, de állandóan a dohányzóasztalra kapaszkodik és ott rámolna(na). Magától ül, de állásból még nem sajátította el a profi esés, vagy ereszkedés tudományát, de próbálgatja, ami már nagyon hasznos lenne, mert anyunak egy perce sincs, mert benne van a pakliban, hogy egyszerűen csak befeszíti magát, és egy az egyben hátravágódik. A stabilitásig inkább beáldozok mindent, csak ne legyen baj. Tudom, le fogok róla szokni!És készülődik a felső 4 fog, a bal kapa már kint van, félig a másik is, a szemfogak pedig már dagadnak, szép időszak ez...neeeem, egy szavunk se lehet, mert az éjszakák továbbra is nyugodtak, csak ez a hajnali 6 órás kelés a kis kukoritól, ez nem változik.