A nagy történések közepette, vagy pont a torna miatt, de kihullott Pannácska magzati sörénye, most már teljesen apukájára hasonlít a megnőtt homlokkal:) Persze még maradt egy kevés, ami kérlelhetetlenül az égnek áll, még a sapka se lapítja le, őrült egy hajszerkezet!
Az első mosolyokat is kiosztotta az arra érdemeseknek, és azóta csak sűrűsödik, néha némi gőgicséléssel is fűszerezi, de ezt csak lehet, hogy egyelőre mellé képzeljük:) Már fókuszál, fixál és fixíroz. Az ágy fölött körbeforgó zenélő állatokat teljesen körbefigyeli és követi, a pelenkázó feletti kukucs makikat akár fél óráig is bűvöli. Csörgünk zörgünk, mindenre figyel, viszont hiába vesszük az újabbnál újabb zenélő játékokat, ami nagy sláger nála, mindegyik ugyanazt a dallamot játssza, kibírhatatlan, persze ő nem unja.
És sétálunk minden nap rendíthetetlenül, és csatlakoztunk vagy inkább befogadtak a családosok nagy klubjába, vagy inkább a kismamásokéba, mert a teljesen vadidegen, sosem látott anyukák is köszönnek egymásnak az utcán, ezt eddig nem tudtam, de most már kénytelen vagyok észrevenni, mert mindenki kivétel nélkül ránk köszön. Mint a motorosok. De itt nem zárja ki, hogy mekkora család, ha egy baba van, akkor köszönés is, és közvetlenség, és segítség, nincs kivételezés, hogy a robogósoknak már nem köszönnek. És ez az új nagy család egészen más, most hogy bekerültünk érzem igazán, mennyire minden máshogy megy, és alakul velünk. Főleg persze a gondolataink és a gondolkodásmódunk. Már úgy parkolunk, hogy elférjen mellettünk a babakocsis a járdán...
Nem semmi ez a frizkó :) Jól belelendültél az írásba nem győztem olvasni :)
VálaszTörlésElég rosszul hangzik ez a Katona módszer szerinti torna, de még szarabb, hogy mindenki mást mond és tart jónak, hogy lehet így okos az ember.
A ház látom alakul, Panna baba szobája nagyon kis csini. A bornyitó meg zseniális, jobb, mint a dugó benyomása vagy a palacknyak letörése :) (mert ilyen is volt nálunk...úgy, hogy egy mérnökember is volt a közelbe, meg is kérdőjelezem legközelebb a diplomáját :D)