Kis szenzomoci

Meg volt az első Margit kórházas kontroll. A doktornő lecsekkolta a picúrt és azt állapította meg, hogy fejlődött, de persze mindent ugyanígy kell továbbcsinálni, mert lát még kényszermozgásokat. Ez annyit takar, hogy az ő izomtónusa túl feszes, ezáltal sokszor feszítget különböző pózokban, például a hátát homorítja, domborítja, és ehhez bevonja a teste minden porcikáját is. Mi ezeket a mozgásokat örömmel vettük, mert egyébként tüneményesen tekergőzik, de a doktornő mondta, hogy ennek annyira ne örüljünk, de majd reméljük kinövi. Az elején cselesen megkérdezte hányszor tudjuk csinálni a tornát, én meg cselesen mondtam, hogy ötször, ahogy előírták. A valóságban kétszer, és azt is több részletre bontva, a héten próbálunk áttérni a napi háromszori tornászásra. Gyakorlatot nem hagyhatunk el addig, amíg a valóságban el nem kezdi azt csinálni, pl. forgás, és nem csökkenthetjük a tornák számát se. Viszont nem is kellett növelni! Amúgy múlt héten fürdés után a pelenkázón átfordult hasra, ma pedig hasról hátra, amit a torna közben gyűlöl. Szóval lehet, hogy tényleg erre van szükség!És!Végre szombaton átforgatta balról jobbra is a buksiját. Már minden színeset átpakoltam a jobb oldalra, a bal oldalra pedig fehér lepedőt akasztottam, és lám, unatkozott ott, kénytelen volt átfordulni. Azt nem mondom, hogy ezt azóta sűrűn teszi, de képes rá. A doktornőnél persze azonnal megcsinálta, magyarázhattam is én neki segítségkérően, hogy már nem tudok mit kitalálni, hogy odacsaljam, mert közölte, hogy látom, hogy megy, csak foglalkozni kell vele. Mintha nem próbáltam volna ki már az ég világon mindent!De a mi kis szenzomotorunk tud viselkedni, ezt már máskor is megállapítottuk. Hétvégén már többször is előfordult, hogy 2 gyakorlat kivételével már nem sírt torna közben, úgyhogy most lelkesen és bizakodva motorozgatunk.

Asszisztáltan mászik
Felül egy atyai pusziért
Lebegő ülés (ez mindig az utolsó, a 8., kicsit elfárad)