Már vagy 2-3 hete nem történt semmi, furcsa is volt. Már mint semmi rossz. Ehhez nem vagyunk mostanában hozzászokva. Hát nem is sokáig nyalogathattuk a mézes madzagot, szombat éjjel a változatosság kedvéért beriasztott a légzésfigyelő. Nem volt téves. Háromszor csippant előtte már figyelmeztetőleg, akkor mire bevágtáztunk már szuszogott, a negyediknél mire beértünk már az éles riasztás kapcsolt be. Attila ért előbb oda, azonnal megrázta kicsit az ágyban, ő meg szemrehányóan nekiállt nyújtózkodni, mert megzavartuk legszebb álmában. Hát nekünk meg maga volt a rémálom!!Azóta állandóan azt nézzük alvás közben hogy csammog-e a cumija, emelkedik-e a mellkasa...A séták is rizikósak lettek, mert ott nincs velünk a légzésfigyelő csak a para, meg a percenkénti benézegetés. Pont aznap délután kapott egy éjszakai fényként szolgáló sólámpát. Mondják hogy a sárgás fény nyugtat, de hogy ennyire??Másnap este evés közben is bekapcsoltam, és utána se tudtuk felkelteni fürdeni, úgyhogy a szülők idegeinek nyugtatására átkerül a hálóba vagy a kukába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése