1/2

Panna fél éves. Ezt leginkább a tornák felfüggesztésével, reméljük abbahagyásával és két fogacskával ünnepeljük. Fél év nem tűnik sok időnek, így utólag, ha belegondolok, mégis annyi minden történt. Annyi minden, ami életeket határoz meg. Az övét és a miénket is. Talán az első mérföldkavics a megnyugvás útján, bár félve írom le, hogy egyáltalán ennek az útnak a tájára merészkedtünk. Talán egy gőzcsepp kieresztése, nem több. Az idő múlása és javulása az utolsó Margit kontrollon gondolkodtatott el, ahogy mentünk a főorvoshoz és bekukkantva a kórtermekbe megláttam az akkori ágyat. Szívszorító minden pillanat ekörül, az akkori, és a visszaemlékező is. Pedig az már 1 hónapos korában volt. Emlékszem, ahogy ott senyvedtem, kétségekkel a vállamon virrasztottam vele és mellette egy hétig, és irigykedve néztem azokat, akik úgy pillantottak be hozzánk kontrollra jövet, ahogy most én. Irigykedtem, de nem tudtam milyen nehéz idők vannak mögöttük. A babák küzdőereje és akarata szinte hihetetlen. A legkisebbek a legnagyobbak! Remélem, hogy mindenki olyan boldogan sétált és sétál ma is kifelé menet, ahogy mi tettük ezt most!

A fél éves tornászlány:
popsi tolás
pihi
fejen állás
fekvőtámasz