Na előkerültünk a Balatonról. Persze nem voltunk ennyi ideig, saajnos, csak hát közbejött némi kalamajka és annak javítási munkálatai, nevezetesen betörtek a nagy pihenés közepette. A jó hír, hogy előtte 1 nappal szereltettük be a riasztót, így csak egy ablakunk és egy éjszakánk bánta. Szerencse, hogy Atti apus ilyen előrelátó és megfontolt családapa!!
Naszóval, mondta múlt héten a védőnő, hogy készüljünk fel, az első utazás pokol lesz az egész családnak. Hát jelentem nem volt az. Sőt!Panna úgy bepörgött lent, mint még soha. Imádta a környezetváltozást, átaludta megint az éjszakákat, tündérmókus volt. A fürdésnél volt némi reklamáció, elszokott már a kiskádazástól, és még órákig pancsolt volna, de ketten se bírtuk azt az őrült tempót, amit azon a kis helyen előadott. Az új babakocsit viszont kifejezetten utálja, ami egyelőre elég rossz hír, arról nem is beszélve, hogy az utazásokat sem alussza már végig úgy mint eddig, sőőt, sír. Így volt ez hazafelé, na az tényleg maga volt a pokol, nem is volt bekötve, oda kellett venni az ölembe, de így sem tudtam megvigasztalni, nagyon nem akart hazajönni. Úgyhogy sűrűn fogunk menni, mert mi alapból imádunk ott lenni, és most már ő is. Pedzegettem Attilának, hogy nyáron a csaj szakasz leköltözik, de nem volt vevő az ötletre.
Itthon vártak minket a helyreállítási munkálatok, szakik és a frontok, szóval nyüzgeség van. Szerintem a fog mizéria is visszatért, mintha alul jönne a 3. versenyző, és kapott agyhártyagyuszi elleni oltást is, szóval halmozódnak a nehezítő körülmények. Legalább eszik, mint a réz, hízik is, nőni viszont állítólag (védőnői mérés szerint) nem nőtt egy cm-t se egy hónap alatt. Kicsit furcsállom, mert a ruhatárát cserélni kell folyamatosan, és főleg hosszában növi ki a göncöket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése