Ez az egy év sok változást hoz. Panna napról napra ügyesebben jár, najó, inkább totyog, mert még vállból azért sokat korrigál az egyensúlyon, de egyre nagyobb kedvvel teszi meg napról napra a növekvő távokat. Szereti a cipőjét is, amit az ortopédus tanácsára egész nap hord. Ha felvesszük, már nyújtja oda a lábát, és nyomogatja a cipőbe, persze az oroszlán része az öltözködésnek még az enyém, de a tépőzárat már ő hajtja rá, tehát a végszó már az ő kezében van. Megint. Na de nézzük az árnyas oldalt. Az eddig mindenevő és falánk dundi dongónk egyszerre válogatós és gyakorta nem evő gyermekké változott. Sőőőt, néha mintha az én főztömre lenne allergiás, de lehet ez már az ebből adódó idegbajom képzete. Persze más még ezekkel a mennyiségekkel is kiegyezne, de ehhez mi nem vagyunk hozzászokva. Ezt tetézi, hogy az egyedülevés újabb lépcsőfokára ért, amikor is a felesleget eltakarítja az etetőszéke tálcájáról. Na ettől azért ne essünk azonnal hasra, ez nem ügyességi pirospont, hanem rosszalkodási intő!Anyánál egyenesen bukás, hogy melyik félnél, az majd a jövőben kiderül. Egyenlőre csak a mutter borul ki tőle, de nagyon, Pannácska pedig kajánul folytatja, fegyelmezésre kétszeres gyorsaságra vált, szikrákat szóró szemrehányásra pedig a hajába keni. Amúgy a szőnyegen landol (paradicsom, krémsajtos kenyér, barack....könnyen kiszedhető foltok). Szóval anya, kezdődik...!!!!!!
Kezdődik a rendszeres főzés, ami nem újdonság, csak eddig a párol, turmixol kettős lényegesen könnyített és időtakarékos formáját szoktam meg a babaetetésnek, de ezt lassan ideje kinőni, és felnőttesebb kosztra kapcsolni. Ez időben és ötletekben azért végesebb és megerőltetőbb, arról nem is beszélve, ha ugye a végén az ifjú ízellenőr egyszerűen lepontozza az aznapi produkcióm már az ebédnél. Na az kész!Egyrészt a kudarc, a gondosan válogatott alapanyagok elfecsérlése, a tanácstalanság, és nem utolsó sorban az sos vészmegoldás:üveges babakaja. Na az nem a mi világunk, mármint a család "felnőtt" tagjainak körében, Panna eszi, csak mi nem bírjuk azt a mű szagot ami belőle árad, mondhatják nekem, hogy bio. Persze egyértelmű már számomra is, hogy túlzásba viszem a legegészségesebbre való törekvést, és néha lazíthatnék, de sajnos csak így vagyok nyugodt, ha legalább tudom, hol veszem/szedem (mert ugye van kiskertünk is), hogy csinálom, mi van benne. Na de ezt a hajamra kenhetem, ha a királylány elkezd válogatni. Még most abbahagyom a befőzés és társai jellegű különórákat. Utolsó reményem, hogy jön a foga, ami válasz lehet az egész felfordulásra. Remélem vele együtt jön vissza az étvágya is.
Jó azért nem dobom el azonnal a fakanalat, mert Attiapu még mindig megbízható fogyasztó itthon, teljesítménye cseppet sem ingadozó, sőt, igénye növekvő, tehát őt még le tudom főzni a lábáról! (fogak ide vagy oda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése