Gym over

Újra a Maaargitba voltunk hivatalosak. Most a főorvos nővel volt randink, őt egyébként csípjük, kicsit laza, de most már mi is javulunk ezen a téren, így kifejezetten csípem a stílusát. Lehet, hogy azért, mert eddig csak jókat mondott:) Emlékszem, amikor kétségbeesve meséltük neki, hogy beriasztott a légzésfigyelő. Ő gépelt, és fel sem nézett, csak mosolyogva annyit kérdezett, jól beijedtek, mi? és nevetett. Hát nem értettük bevallom, kicsit emelgettük is a szemöldökünket, de így utólag belátom, neki ez mennyire nem volt izgalmas. Persze azért korrekt is, mert egyből elmagyarázta tudományosan is, miért nem aggódta szét magát a hír hallatán. Ezek ellenére elhatároztam, hogy nem kábítom őket tovább, és elmondom, hogy már hónapok óta nem tornázunk. Az első kérdése az volt, hogy dolgozunk-e, amire én ennek ellenére hümmögtem egy egyetértőt, mert az ő kérdése nem volt teljesen az. Aztán lelkesen kérdezte, hogy akkor már elfordul-e az oldalára, amit nem értettem, tekintve, hogy Panna lassan mászik, de ezt meg ő nem gondolta. Aztán hitte, mert látta. Letettük a vizsgálóasztalra, aztán ketten nyúltunk utána, amikor megindult. Ő meglepve, én büszkén. Egyből közölte, hogy a tornát azonnali hatállyal befejezhetjük, így nem akartam már bevallani az engedetlenségünket. Még próbálkozott egy-két korának megfelelő teszttel, hang és szemkövetés terén, aztán amikor az eszközöket ki akarta marni a kezéből, nevetve feladta, és csak annyit mondott, durván bepörgött ez a gyerek, pár hét, és nem érjük utol. És ahogy az Öreg prof megmondta, ő is behúzta a strigulát Panna után, szerinte is az ő kis büszkeségük lett, mint Dévény Annáéknak is. Mit bánom is én, kinek milyen hasznára válunk, ha ők ennyire a mi hasznunkra váltak. Melyiknek köszönheti Panna az eddig elérteket magán kívül?Nem fogjuk megtudni, de nem is érdekes. Ők is és mi is megdolgoztunk a sikerért, és csak a végeredmény számít nekik is, nekünk is. Panna baba jelenleg egészséges.