A múlt hét a sütőtök jegyében telt. Kicsit döcögősen indult, de aztán annál nagyobb lendületet vett. Persze magában tálalva még mindig prüszkölést vált ki, de minimális ízfokozóval (rizspép) már ínyenc falat. (vagy nagyon kiéheztettem) A kanalazás mestere bújt el ebben a pici csöppségben. Gyakorlatilag a 2. kanalas nap óta gyönyörűen lakmározik vele. Ha nem lenne még ennyire kicsi, akár ki is lehetne már váltani bármennyi étkezést szilárd/kanalas evésre, nem finnyázik, sőt, rákapott. Ennek persze az az előzménye, hogy múlt héten megint beleestünk abba a hiába, hogy utána olvastunk bizonyos gyanús tüneteknek az interneten. Na ebből kifőztük, hogy Panna refluxos. Az apja már alig tudott aludni, mert annyira bántotta, hogy napok óta látjuk, hogy szenved és nem segítettünk. A doktornő sokat mondó mosollyal a szája szélén finoman elmagyarázta miért nem az. A fő tünet, hogy sokat bukik. A következő étkezés előtt is még. Háton tartani nehéz, sőt lehetetlen, mert amióta hasra tud fordulni, csak ezt teszi, ha jó ott neki, ha nem. Ehhez pedig fura köhögés társult betegség nélkül, tehát biztosra vettük, hogy már a gyomorsav marja a torkát. És még sok kis észrevételünk is volt, de szerencsére az internet megint tévedett, vagy mi. A doktornő megvizsgálta, és nem talált semmit, ennek ellenére az ágyát meg kellett dönteni, és minden evéskor kell kapnia az elején pár szilárd kanalas ételt, kaja után pedig jóideig nem lehet hason. Ez a kanalazás jónak tűnik, csak kezd ugye nagyon rákapni, pedig ilyenkor az még kevés tápanyagot nyújt neki, és én sem szeretnék még áttérni, viszont a súlya megindult végre rendesen, átléptük a lehetetlennek tűnő 6 kg-t. Lehet, hogy a tej előtt közömbösíti a savat, vagy felszívja (nem írt semmit a net). Szóval tud is valamit a doktornő, meg nem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése