Édes otthon

Apát is beavattuk éjszaka a hasfájás örömeibe, most ketten próbáltuk megnyugvásra bírni a hasgörcsös beleket, persze ez egyenlő a lehetetlennel. Attila amúgy is még nagyon aggodalmas apuka, na ettől aztán teljesen kiborult, nem tudott segíteni az ő gyönyörű lányának, pedig pusziban és simogatásban nem volt hiány:) Mára pedig mintha kicserélték volna a kislányunkat. Már nem kell aggódnunk azon, hogy mennyit alszik!Most inkább azon, hogy mennyit nem!Megjött a hangja is, az eddigi kis nőies cincogó most már oroszlánként tud és szokott egyre inkább kiáltani. Úgy gondolom egyre kevesebb a gyógyszer hatása, és most már kezdjük visszakapni és megismerni a mi kis babánkat, aminek nagyon örülünk, ha egész nap a kegyeit és bajait kell vigasztalni akkor is. Már az étvágy miatt sem kell aggódni, eddig se volt gond, de most nem alussza át az evés idejét, azonnal jelez, sőt, nem várja ki a 3 órát sem. Tegnap még arról beszéltünk a gyerekorvossal, hogy nem kell fel 3-4 óránként sem enni, általában álmában eszik, mire ő kiadta, hogy kötelező 3 óránként rendesen ennie, ha kell hideg víz alá kell tenni. Kicsit brutál, de erre már nem kellett sort keríteni, most inkább a mellemet kell lassan jegelni, hogy bírja az iramot:)
(És külön öröm, hogy ha már idén először nem lehetünk kint a borfesztiválon, ne is sajnáljuk, mert ömlik az eső:) nem mintha nem lenne 1000x jobb elfoglaltságunk)