2010. szeptember 27., hétfő

Bolondgomba




Őrült gyorsasággal cseréljük a ruhatárat, ugyanis a kisasszony úgy nő, mint a bolondgomba!Az 56-os méretű ruhácskák már feszülnek ezen csini pocakon, pedig a mérés szerint csak most nyúlt 54 cm-re a kezdeti 52-ről. Senkit ne tévesszen meg hogy eleinte 56-ot írtunk:) Mint megtudtuk becsült adat volt, mert kisebb gondjuk is volt születéskor, nem a gyerek ment össze...A zoknik még maradhatnak kicsit a virgácsokon, azok még jók!

Pancsi




Újabb történelmi esemény jött el ma. Leesett a köldökcsonk, ezért rápróbáltunk újra a kiskádas fürdetésre, és láss csodát se egy könnycsepp, se egy hang, csak az élvezet. Megszerettük talán a fürdést is?

2010. szeptember 26., vasárnap

Dilemma




Múlt héten megkezdtük a bejelentkezést a kontrollvizsgálatokra. Az első a fejlődésneurológia volt, amiről kiderült, hogy ez az az egy hetes Margit kórházas rehab program, amire azt mondták, hogy nem fog kelleni. Az ottani doktornő közölte, hogy minél előbb menjünk, hétfőtől befekvéssel. Én is bemehetek de 2 emelettel feljebb, és csak 3 óránként szoptatni. Olyan jól összeszoktunk, alig van már hiszti, átaludt éjszakák, gyarapodás, fejlődés. Na ezt egy 1 hetes különválasztott kórházazás teljesen lerombolná. Állítólag csak 3 nap a memóriájuk, de a biztonságérzete biztos maradandóan sérülne, amikor válasz nélkül egy hétig sírna gépekre kötve.

Behívott minket a klinikára a professzor, mert hallotta mit mondtak. Megint megnézte és azt mondta teljesen jól van, ne menjünk kórházazni mert többet ártunk, de a kezelőorvosát is felhívtuk, az adjunktus urat, aki viszont ajánlotta mindenképpen. Az egy más kérdés, hogy amikor elbocsájtott minket a kórházból, még ő is azt mondta, hogy nem fog kelleni, de a professzor szerint ő nem szereti, ha egy baba protekciós, és nem esik át a kötelező körökön. Lelkünk rajta ezek után, hogy hogy döntünk, de a margitos doki is azt mondta minél előbb menjünk...Felhívtuk megint a profot, töviről hegyire kifaggattuk, és azt mondta ez egy program a hűtött gyerekeknek, az eredményekből ott kutatnak dokumentálnak, és ne gondoljuk hogy kesztyűs kézzel bánnak a babákkal, és persze találni fognak nála vmi gyanúsat, vagyis azt mondják, ami miatt összeállíthatnak neki egy rehab programot, akár egy éveset, de azt mondta ez is a pénzről szól leginkább. Inkább csinlnak ők megint egy agyhullám vizsgálatot, az ő gépeik egyébként is sokkal fejlettebbek. Szemészetre is elküldött minket, ott rendben volt minden. Úgyhogy most maradunk itthon, bár nyugodtak azért nem vagyunk...

Együtt




Meg kell hagyni, azért van egy hangulata, amikor az ember együtt kel a nappal és a babájával...Már ha éppen kilát a szeméből:) és az eső sem esik...

2010. szeptember 23., csütörtök

Pufi




Végre elértük a születési súlyunkat, sőt már túl is robogtunk rajta!Láthatóan ki is kerekedett a pofija, kis pufika lett:)A védőnő el volt ájulva, hogy milyen látható gyarapodást produkáltunk, és állítólag sokkal jobb színben is van. De sajnos a védőnéni, aki számunkra az egészségügyben mostanában a legmeghatározóbb, legszimpatikusabb egyén volt az önkormányzat döntése következtében pont most adott le minket egy általa is vaskalaposnak említett fazonnak...Már alig várjuk a találkozást!A gyerekorvos is tiszteletét tette nálunk, még a cipőjét se vette le, és maximum 3 percet szánt ránk, pedig ismeri az előéletünket, és hoztuk vittük. Hazafelé nem is a rendelőbe kérte a fuvart, mondván van 1,5 órája amit el kell ütnie. Én meg azt hittem azért szarik ránk ekkora ívben, mert rohan a következő pácienshez...
Viszont hipphipphurrá a jó időnek. Kidugtuk az orrunkat az utcára is!Mi az hogy kidugtuk??!Kint is hagytuk, délelőtt délután is minimum egy órát kint lógunk a külvilágban, őrület!:) Anyu steppelt részei annyira nem üdvözölték ezt a fellángolást, de hétvégétől úgyis jön a rossz idő, majd kifekszem, ha úgy is esik, és bezárva búcsúztatjuk a vénasszonyokat.

2010. szeptember 20., hétfő



Felelősség

Gondoltam valami hétköznapi beszámolót írok Pannácskáról, de közben hívott Anyukám, aki bement a Szent Imre kórház Szülészeti igazgatójához, hogy tisztázza a dolgokat. A hírek hallatán elment a kedvem a hétköznapiságtól.
Eddig elhittem, elhitettem magammal, hogy talán van felelősségem abban, hogy így szültem, mert így könnyebb volt feldolgozni, és túllépni rajta. Nem hittem el, hogy egyszerűen ennyi múlhat egy orvoson, aki legalább 30 éve szüléseket vezet, és pont velünk. Elhittem, hogy talán ez tényleg ennyire fájhat még nekem is, aki eddig azt hitte erős, és magas a fájdalomküszöbe, és a babavárás akarata hihetetlen erővel és kitartással vértezett fel. Még szégyelltem is magam, hogy olyanokat mondtam még Attilának is közben, hogy nem fogom kibírni, annyira fáj, mert nem vagyok rá képes. Még az orvos előtt is feszengtem, amikor fájdalomcsillapításért könyörögtem, és teljes megvetéssel utasított el. 20 óra vajúdás után kaphattam végre infúziót, amikor már Attila is kérte, és 22 óra után oxitocint. Egyik sem csillapította, sőt fokozta a fájdalmakat. De se EDA, se császár, se antibiotikum a babának. Csak a méhösszehúzódások és a fájásleállások. És amikor a szülőcsatornában volt már a pici, és az élete múlott minden percen, azon vitatkoztunk az orvossal, hogy én nem érzem a fájásokat, mert valószínűleg megint leálltak, segítséget kértem tőle, mire azt válaszolta, hallgassam hogy mit üzen a test. Nem a ctg-t rakta a hasamra hogy lássuk mikor kell nyomni!És csodálkozott, hogy a baba nem sírt fel és már nem lélegzett. 10 hónapig a legjobbat próbálja tenni és adni az ember, hogy a kisbabája mindent megkapjon az élethez, és 1 idegen, akinek bizalmat szavazunk, és a szakértelméért még fizetünk is, 1 rossz döntés elég, hogy ezt áthúzza. És hol lesz ő, amíg felnő, és hol volt, amíg aggódtunk, hogy hogy nőhet fel. És ő szülés után nekiállt értékelni az eseményt, amikor eltelt fél óra küzdelem a baba életéért és elmentek a mentők, és mi azt sem tudtuk mi történhetett, és mi lesz, hogy néz ki, milyen a hangja, csak árválkodtunk ott nélküle, ahelyett, hogy hármasban töltöttük volna az aranyórának nevezett első időt a picivel. Amikor elkezdődött az igazi rémálom, és ő azt állapította meg, hogy nem is volt ez egy nagy baba, simán meg lehetett volna szülni. Tehát én voltam a gyenge, hisztis anyuka, aki erre sem volt képes. Ha fel tudtam volna kelni, nyilván nekiestem volna, de ezt megtette Attila, aki még így is finoman elküldte a francba, de ezt is csak annak köszönhette, hogy nem fogtuk fel igazán. Másnap már ott sündörgött hajnalban az ágyamnál, takargatott, tördelte a kezét, amikor épp sírás közben jött be hozzám, és biztatott, hogy adjam ki magamból. Nem tudtam miért jött még 5 orvos és a professzor ugyanígy.
Ma megtudtam. Rákóczi professzor a mai látogatáskor azonnal emlékezett dátumra pontosan az esetünkre, és mélységes elnézéseket kérve, teljesen elismerte a felelősségüket a történtekben. Évente 1-2 ilyen eset fordul elő a kórházban, és ő is számon kérte az orvost, és hogy miért nem kaptam bármiféle segítséget, akár edát, akár császárt, vagy bármit, és miért nem órákkal előbb, de ez most már sajnos mindegy.
Eddig gondoltam, lehet hogy sok szülés ennyire nehéz, és nem voltam rá kellőképpen felkészülve, és tényleg esetleg hisztis voltam, ahogy a doki utalt rá. Most viszont rossz szembesülni, hogy ez tényleg nem rajtam múlt, hanem egy orvoson, aki miatt majdnem a baba és én is rámentünk, egyszerűen fel nem foghatom!!És felháborít hogy ő soha nem fogja viszont érezni a fájdalom tizedét se, amit mind testileg mind lelkileg a babának és nekünk okozott!
De Panna a jelek szerint jól van, és csak ez az egy számít már!

2010. szeptember 18., szombat

Jippi


Voltunk a héten a gyermekklinikán a professzor úrnál az első kontrollon. Ugyan csak annyira nézte meg, mint a gyerekorvos, de ebből ő már biztos sokat le tud szűrni, a lényeg, hogy szerinte elfelejthetjük ezt a rémálmot, mert ő nem lát elváltozásra utaló jelet!!Ennek örömére le is pisilte Tündibündi a tárgyaló asztalát nyakig, de azt mondta a doki, hogy a pisi-íve is jó:) Igazi szórakozott professzor, hétmérföldes szemöldökkel. A többi kontrollra a héten kell bejelentkezni, azért azok is eléggé döntőek lesznek. Pannácska leköti a mindennapokat, most már utál fürdeni, és az alvás se megy jól, se a játék se nézelődés, szóval kiborítja a szüleit rendesen, már rekedt a sírástól, de majd lassan megnyugszunk, a cumi is kezd jóbarátunk lenni, és ami mindent visz, a hajszárító. Imádja! Küzdünk az evéssel is, mert anya teje elapadóban van/volt, úgyhogy megy a sörözés keményen:) És végre elállhatna az eső is, hogy kicsit kidugjuk az orrunkat, nem mintha azt szeretné, és mintha nem folynának egybe a napok, de fő a változatosság:)

2010. szeptember 11., szombat

Tünde


Azt elfelejtettem jelenteni, hogy Panna nem csak a Tóthék, hanem a Tündék családját is gyarapította!!Igazi tünde füle van:)! (de csak egyik oldalon)

Édes otthon

Apát is beavattuk éjszaka a hasfájás örömeibe, most ketten próbáltuk megnyugvásra bírni a hasgörcsös beleket, persze ez egyenlő a lehetetlennel. Attila amúgy is még nagyon aggodalmas apuka, na ettől aztán teljesen kiborult, nem tudott segíteni az ő gyönyörű lányának, pedig pusziban és simogatásban nem volt hiány:) Mára pedig mintha kicserélték volna a kislányunkat. Már nem kell aggódnunk azon, hogy mennyit alszik!Most inkább azon, hogy mennyit nem!Megjött a hangja is, az eddigi kis nőies cincogó most már oroszlánként tud és szokott egyre inkább kiáltani. Úgy gondolom egyre kevesebb a gyógyszer hatása, és most már kezdjük visszakapni és megismerni a mi kis babánkat, aminek nagyon örülünk, ha egész nap a kegyeit és bajait kell vigasztalni akkor is. Már az étvágy miatt sem kell aggódni, eddig se volt gond, de most nem alussza át az evés idejét, azonnal jelez, sőt, nem várja ki a 3 órát sem. Tegnap még arról beszéltünk a gyerekorvossal, hogy nem kell fel 3-4 óránként sem enni, általában álmában eszik, mire ő kiadta, hogy kötelező 3 óránként rendesen ennie, ha kell hideg víz alá kell tenni. Kicsit brutál, de erre már nem kellett sort keríteni, most inkább a mellemet kell lassan jegelni, hogy bírja az iramot:)
(És külön öröm, hogy ha már idén először nem lehetünk kint a borfesztiválon, ne is sajnáljuk, mert ömlik az eső:) nem mintha nem lenne 1000x jobb elfoglaltságunk)

100%


Pénteken reggel viziteltek minket, szerencsére jóval lelkesebben. Megbeszéltük részletesen a helyzetet, ott volt a fődoki is és válaszolt a hosszú kérdéslistámra, amit addigra összeírtam. Összefoglalva azért megtesznek mindent, Panna a protekciónk miatt egyébként is előnyben részesül, mellesleg kis tüneményként emlegetik, és nagy kedvenc az osztályon. A gyógyszerszint miatt nem akartak még elengedni, de már ez is megnyugtatónak látszik, viszont nem küldik el még egyszer a mintát, mert már így is kék a szurkálástól a kis keze, de az még idő, mire minden kiürül, ezért is nem kell aggódnom, hogy állandóan alszik. A visszatérő görcs sajnos benne van a pakliban, azt mondták, aki egyszer átélte, annál ott az esélye, hogy máskor is kiváltja vmi. Most persze nagyon figyeljük, elmondták a jeleket, de ha csak bármiben bizonytalanok vagyunk azonnal telefonálunk nekik, vagy visszük rögtön. Amúgy meg a doki szerint manapság nagyon jó görcsoldó gyógyszereket lehet kapni, ha neadjúristen mégis történne, vagy kialakulna nála vmi, ő nem dramatizálta a helyzetet. Levették a sarokvért is, annak 2 hét múlva lesz eredménye. A leletei jók, de magukat és minket megnyugtatva elküldtek még egy agyi hullám vizsgálatra, mert az ugye csak 90%-ban volt jó. Ettől függ minden. Most én vittem erre az EEG-re, hát remélem soha többet nem kell. Nem fájt neki egyáltalán, 20 zsinórt tappancsoztak a fejére, de úgy nézett ki, mint egy durva gyerekkísérlet alanya, alig tudtam visszatartani az addigra már tetőfokán lévő elcsigázottságomat, pedig nagyon ügyesen tűrte. 2-re meglett az eredmény, és 100%-osan azt mutatta, mint az egészségesen született újszülöttek eredményei. Úgyhogy gyors zárójelentés írás, és irány haza. Mondjuk a zárójelentés 5 oldalas, és 2 hét múlva indulunk konroll körútra, de mi ez már nekünk! Nem bánjuk, hogy el kell hagynunk a tetőtéri egérlyukat, és az égen kívül, mást is látunk már az ablakon, jó lesz felkelni a rémálomból!Úgyhogy ebben a szép időben, apával kiegészülve hazatértünk, de otthon sütött ám a nap:)

2010. szeptember 9., csütörtök

Hideget-meleget



Bűvöli nagy szemekkel,nagy szerelem az övék(is).A fürdetés nem volt nagy ötlet,azóta tüsszög,úgyhogy beszereztünk egy kissapkát,vízipólós modell,vagány. A vérvétel eredményünk elkallódott,de sajnos meglett,és ez alapján ma nem mehettünk haza:(magasabb még a gyógyszer szint,a görcsoldó lehet a hunyó,de ma már azt se kaptunk!A jól sikerült agyi vizsgálat némi kérdezősködés után mégis mutatott vmit,ami nem is az, ami, ezért is nem mondták. A neve mégis ugyanaz,görcs a jobb oldalon. Szerintük:'nyugodjon meg anyuka,jól van'. Nem vagyok nyugodt!És feleslegesen tágították pandára a szemét,mert a szemorvos nem nézte meg, most már viszont szabin van...a sarokvérvétel is reggel lesz az 1. nap helyett. Kikerültünk a látószögből. És azt mondták, maradjunk még egy napot megfigyelésen. Ez az lenne??A védőnő is érdeklődik, mondta, hogy semmi vibráló (tv,szgép,mikro..) nem lehet a közelében, mert azok közrejátszhatnak az epilepszia kialakulásában.Tessék?hogy miben?Az orvosok szerint a miénk egyszeri,az meg ismétlődő görcs,'nyugodjon meg anyuka'.

Pannamama kalandjai


Ekkora önállóságra még mi sem számítottunk,mert tetőtérben van a részlegünk,de hogy ennyire senki felénk se néz...odaadták a kis csomagom,aztán biztos jól elleszünk,de hogy mi fán teremnek a dolgok egy első babás anyukának...hát kitapasztaltuk:)a mérleg 6óra alvás/3nap,viszont volt már részünk cumis etetésben,amit ma nagy hisztik közepette sikerült béna cicizésre cserélni,de Pannamama nem adja fel,már nincs visszaút a cumishoz,ennek a szomszédok is biztos örültek,akár apu,aki először volt jelen magán kívüli hisztin,és gyorsan le is menekült a boltba,mert az ö aggódós küszöbe az ilyet nem bírja.Pedig ha itt lett volna a tegnapi hasfájós éjjelen...Szóval a gyorstalpaló megvolt,már a sebeimet sem érzem,arra nem marad energia.A bölcs anyukák a jó hírek után megnyugtattak,hogy akkor most jön a java,és tényleg!De édes gondok ezek,mert minden ilyennel azt mutatja,hogy úgy működnek a dolgok,mint a többieknél!Továbbra is mormota típusú,de az éber időszakokban már egész más,tudja apuci mitől olvad el.

2010. szeptember 7., kedd

Vigyori


ma nem tüntettek ki túlzottan a figyelmükkel a dokik,de azt sikerült megtudni,hogy a vizsgálat valószínűleg jól sikerült.Olyannyira,hogy elengedték velem a mama szobába!kiszedték az infúziót is,de a görcsoldót még adják, és légzésfigyelőt is kaptunk.De itt van!Egy tünemény!Még hatnak rá a gyógyszerek,ezért mindig alszik,és szopizni sincs ereje,pedig üvegből van huzatja. Álmában pedig mosolyog,remélem jobb időkre gondol!Átesett élete első fürdésén is, először nem tudta eldönteni tetszik-e,kicsit reklamált,aztán teljes békében tűrte,hogy anya és apa simogassák,teljesen meg volt illetődve,ekkorára eddig még nem nyitotta a szemeit.Aztán persze alvás...Reggel megint vérvétel,akkor talán jobban informálnak,talán a hazamenetelről is.Na de reméljük éccaka nem lesz semmi,és az első közös nap már izgalommentesen zajlik le,mostanában inkább a rövidtávú tervek dominálnak...

Álomszuszkó

Ma beköltözöm én is a kórházba hozzá, hátha tudok szoptatni, vagy csak vele lenni. Tegnap már rápróbáltunk, de annyira álomszuszkó volt a drágám, hogy semmi praktikával nem tudtuk rávenni az evésre,de majd talán ma. Ha szerencsénk van, ma már lesz eredménye is a tegnapi újabb agyi vizsgálatnak, ami igazán megmutatná mi a helyzet. Ha jó értékeket kapunk, ma talán a görcsoldót is abbahagynák, és akkor csak erősödni kéne, hogy az infúzió se kelljen már. A doki elég bizakodó volt, de ő is csak a vizsgálati eredményekre tud hagyatkozni, az a biztos, mert a gyógyszerek hatása azért még mindig érezhető. De tegnap legalább kicsit bepipult, amikor etetni szerettük volna, úgyhogy végre hallottam a hangját is, de szerencsére hamar megnyugodott, visszaaludt:)Természetesen gyönyörűen csilingelt, alig várom hogy újra hallhassam...

2010. szeptember 5., vasárnap

Köszönet

Nem tudnánk elégszer megköszönni Mindannyiotok segítségét, aggódását, szeretetét, támogatását!Nagyon jól esik és nagyon sokat segít nekünk ebben a nehéz helyzetben!Remélem, hogy egyszer meghálálhatjuk!

Nagy nap




Már tegnap is nyitogatta a szemét a kis drága, de aludt közben, az mondták jó jel hogy próbálkozik, de végre láthattuk a szeme bogarát is! Ma reggel 6-kor kezdték el a visszamelegítését, és a gyógyszerek elvonását. Délben, amikor bent voltunk, már kivették az orrából a csövet, és a fejéről is leszedték a sok kábelt. A légzése még támogatva működött, de főként saját erőből. Délutánra már kicsit tekergett is, és nyitva volt a szeme, de még a gyogyik hatása alatt van, nagyon kába. Már csak a köldökön keresztül vezetett infúzió csöve van vele, és a légzésfigyelő tappancs, és már csak görcsoldót kap, de azt még egy darabig. Hét elején viszik újabb agyi vizsgálatra, ahol már remélhetőleg meg lehet állapítani konkrétabban, hogy ha sérült, akkor mekkora felületen és hol történt, és ennek következtében el lehet-e hagyni fokozatosan a görcsoldót is vagy sem. Jövő héten még biztos itt lesz, de ha a vizsgálaton jól alakulnának a dolgok és az akadályokat is jól venné, akkor utána akár haza is jöhetne. De ahhoz jól kell lélegeznie, enni, mozogni, sírni stb...de ezek majd csak akkor lesznek értékelhetőek ha teljesen kimentek belőle a gyógyszerek, ami mindenkinél más, de még 1-2 nap biztos. Szóval még mindig rengeteg a ha, és a bizonytalanság, de továbbra is nagyon reménykedünk és drukkolunk!És ma, így a csövektől megszabadulva végre a kezembe kaphattam a kicsi babánkat!!Nagyon kába volt, nem igazán volt magánál, de szerintem engem nézett, fantasztikus volt:) Ma már vittünk neki egy kis előtejet is, hogy azt kapja először, persze még csak gyomorszondán keresztül, aminek a felét visszadobta, de a felét legalább bent hagyta. Ha fogadná, és rohamosan javulna, talán a héten már szoptatással is próbálkozhatnánk, de ennyire nem akarok előreszaladni...

Tények


Nem szívesen teszem, de hogy mindenki értse, leírom a történteket...
Panna babánk 24 órás vajúdás, és nehéz szülés (fordított méhtevékenység) után jött világra, valószínűleg már a szülőcsatornában is a kelleténél több időt töltött, ezért születésekor nem sírt fel. Ez az oxigénhiányos állapot, és idegrendszeri görcs következménye volt, amit addigra elszenvedett. Azonnal jött a gyerekorvos, és a Cserny Alapítvány csecsemő mentősei, akik azonnal kézbevették a dolgot, már sírdogált is, de azonnali beavatkozásra volt szükség, hogy az elindult folyamatok ne romoljanak, ezért inkubátorban megkezdték pici testének hűtését 33 fokra, hogy az agysejtjei ne károsodjanak tovább, illetve azonnali görcsoldót kapott. Átszállították az I. sz. Klinikára, ahol ez a speciális intenzív osztály működik, itt morfiumot kapott, amivel 3 nap mélyaltatásba került, hogy az eljárás sikeresebb legyen, és hogy el tudja viselni a hűtést. Az első vizsgálatokkal szerencsésen kizárták, hogy stroke, agyvérzés vagy infarktus lépett volna fel, de a károsodás mértékét nem tudni.
A szülész orvost, és evvel a Szent Imre kórházat sem kívánom kommentálni, de senkinek nem ajánlom!Felelősségüket a történtekben pedig nagyban vitatom...

Tóth Panna megérkezett!


Tóth Panna 2010. 09.02.-án, 1:50-kor végérvényesen felmondta határozott idejű bérleti szerződését nálam, 3100 gr. 56 cm-rel megszületett szülei legnagyobb boldogságára és kész meghódítani a külvilágot (is). Isten hozta!

Szülei: Atesz, és Katyus