A karácsony Pannának

Szenteste volt Panna egyik legnyűgösebb napja, ő nem tudta még, hogy ilyenkor illik boldognak lenni:

Másnapra kicsit jobb lett a helyzet:

Csoda

Nem most akartam erről írni, mert megint egy kalap alá kerül a karácsonyi érzelgéssel, pedig ez állandó. A napokban a lányok azt kérdezték miújság, és én elmeséltem. És erre a kérdésre mindig aktuálisan válaszolunk, és sokszor panaszkodunk. És amikor megint egy panasz kapcsán újabb negatívumokkal jöttem elő, és láttam rajtuk, hogy túl sokat tettem a mérleg ezen serpenyőjébe, elgondolkodtam. Ami állandó, arról az ember nem beszél, mert érzi folyamatosan. Nincs benne újdonság. Nekem. Pedig inkább erről kéne mesélni, és túlcsordulna hirtelen a másik serpenyő. Ha túl kevésszer mesélek erről, még úgy tűnhet, nem ez az igazán fontos oldal nekem, pedig semmi nincs ilyen fontos.
Mit számít mindaz ami történt, és ami ezzel járt. Semmi sem érhet fel evvel a csodálatos érzéssel, hogy gyerekünk lesz, és született. Ez egy megfoghatatlan szerelem, érzés, lelkiállapot, maga a csoda. És miért használom hirtelen olyan sűrűn ezt a szót, csoda?Mert nem tudom leírni, annyi minden tör rám a gondolattól, hogy egyszerűen nem tudom elmondani. Megmelenget, simogat, szeretem, aggódom, félek, ölelném, gyönyörű, imádom...Egy baba előtt, ha azt gondoljuk, hogy teljes az életünk, mert van szerető családunk, egy jól működő párkapcsolatunk, hű barátaink, és megannyi programunk, élményünk és értékünk, tévedünk. Naívak és sívárak vagyunk. Más szóval nem tudom érzékeltetni azt a különbséget, amit a régi életem és a mostani között érzek. Nem is értem, hogy lehettem ennyire öntelt vagy önző, hogy gondolhattam, hogy megvan mindenem, hisz nem volt értelme. Most már mindezeknek értelme is van, minden megváltozott. A helyére fordult a világ. Minden nap új ajándékot rejt. Egy mosolyt, egy mozdulatot, vagy csak, hogy találkozhatunk reggel. Az élet maga. Az ő élete lett az enyém. És ez maga a csoda.

A karácsony nekem

Egy lelkiállapot. Bár sokszor ezt közben nem érzem, csak amikor egyedül maradok, és megérint a lelke. Akkor jönnek az igazán fontos dolgok. És bár ilyenkor mindig egyedül vagyok, a szívem teli van minden jóval. Ha épp könnyekre fakaszt, az se baj. Senki ne gondolja, hogy az esedékes évi giccs szállt meg, mert az távol álljon tőlem. Csak idáig nem gondolok a dolgokba, csak mennek a mindennapok, minden jön, és természetes, vagy ha nem, akkor is megtörténik, úgy ahogy lett, vagy ahogy hagytam. Ilyenkor viszont kicsit megáll minden velem, és kapok egy kis időt, hogy belegondoljak mélyebben mindabba ami történik. Így esett ez már az első este is, amikor rámtört a felismerés, hogy véget ért (valamilyen módon) a gyerekkorom. Nem azért mert gyerekem született. Nem otthon karácsonyoztam. Nem anyukámmal. Egyfelől mérhetetlen boldogság, hogy már saját családommal tölthettem Az ünnepet, másrészről mérhetetlen szomorúság kerített hatalmába, amikor az idő hagyta magát utolérni, és nekem erre rá kellett jönnöm, mi is bánt ezen a szép napon. És hiába hívtam fel anyukámat, és lettem pár percre megint a naiv kisgyermek a mesevilágommal, hiába vigasztalt, mint mindig, hamar elszállt, és vissza kellett lépnem a saját csodás anyaszerepembe. De leszek-e én valaha olyan jó anya?Lesz-e nálunk olyan jó a karácsony, mint Otthon?Nem. Olyan nem lehet. Máshogy lesz jó, mert előttem a legjobb példa, és én követem. És mikor lesz az itthon Otthon?Mostantól. De a szívemben az idő nem olyan gyors. Szerencsére. Karácsonykor mindenki gyerek.

Karácsonyra hangolva

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.

Mikor kigyúlnak a fények,
pajkos tündérek zenélnek.
Huncut mosollyal egy Rád kacsint,
kicsi kendőből csillámot hint.
Így adja át üzenetem: Kellemes Ünnepeket!

Panni néni

Dévény Panni néninél sikerült ma elrúgnom a pöttyöst. Lebuktattam magam. Csak akkor követek el ekkora baklövést, ha nem is tudok róla, hogy most evvel lebuktam. Szóba elegyedtünk, mert úgy tűnt neki, hogy Pannácska kevésbé használja a jobb kezét. Szerintem csak a pillanat műve volt, mert amúgy úgy néz ki jobb kezes lesz, annyira "nem használja", de ahogy ő mondta, tűt a szénakazalban esete egy ilyen pici babánál bármit megállapítani pontosan a mozgásfejlődésével kapcsolatban. Mondjuk ezután érdekelne mi alapján kezelik, azon kívül, hogy 'rizikó babának' hívják, de csak megjegyeztem, hogy a kivizsgáláson is megemlítették, hogy látnak némi jobb oldali érintettséget, szóval még az is meglehet, hogy tényleg. Persze megkérdezte hol, és ahogy kiejtettem a Margit kórház nevét, Panni néniből visszaváltozott Dévény Annára, és borzasztó mód leteremtett. Állítólag megmondta, hogy vagy ez vagy az a torna, mert együtt nem megy, rontják a hatásmechanizmust. És a másik természetesen egy káros agyrém, ami még árt is. Persze ez a nagyon röviden összefoglalt verzió...Panna csak pillázott, pedig most az egyszer örültem volna, ha kicsit nyekereg, és gyorsan odébbállhatunk, persze édesen bűvölte a környezetét. Így én sem tudtam szó nélkül hagyni, megjegyeztem, hogy mi se itt se ott nem titkoljuk egy percig sem a baba kezelési módjait, és bocsássa meg, ha az 1 hónapos babát a történtek ellenére nem merjük és mertük csak rájuk bízni, ha ő megmondta ha nem, ha elég lenne ha nem. Mi sem jó kedvünkből éltük át azt amit, és most csak a tornák gyötrelmeire gondolok. Nagyon dicséretes, hogy 75 évesen még mindig görnyed a babák felett és kúszik velük a szőnyegen, hogy segítsen. Bár mindenki így harcolnia azért amiben hisz amiért küzd. Ez így rendben is van, ő a módszeréért, és hogy minél többet segíthessen, mi pedig Pannáért és az egészségéért. Már csak a hidat kell kicsit "csinosítani" közöttünk.

Pillanat

Panna megint kicsit kinyílt. Ez egy olyan jelenség, ami megfigyelhető, szenzációs!Ez már a 2. vagy 3. ilyen alkalom. Egyszerűen felkel, és látszik, hogy más szemmel nézi a világot. Engem is, több részlet jut át a szűrőn, még a szent kaja közben is el kell kapkodni a fejét, mert már itt is ott is, mindenhol van valami új. És olyankor annyira de annyira jó kedve lesz, csibészebb, mint máskor, pajkos, huncut, neki is tetszik! Ma pont el kellett rohannunk ebben a csodás pillanatban tornára, azóta is ez bánt, mert amikor már hozzászokik 1 óra alatt az új állapothoz, már nem olyan a pillanat. Olyankor maga a kisangyal, persze ő mindig az! De ha ki tudja élvezni az ember és tud babázni, együtt tapasztal vele ilyenkor, az maga a csoda. Már most alig várom a következőt!

És hogy a növekedéssel együtt, milyen gyorsan változnak a szokások, a habitus, és minden...Fel kell venni a ritmust, mert alkalmazkodni kell és segíteni. Azon túl, hogy a napi rutin helyett 7 naponta várjuk a bűzös megkönnyebbülést, mitől válhat egyik napról a másikra a kedvenc pelenkázó helyszín a legutálatosabb dolgok egyikévé??A fürdésről nem is beszélve. Persze ezeket nem kell megfejteni, nem kell gondolkodni, mert addigra már vagy megint szeretni fogja, vagy már forgolódik ott is például, és őrülten kell figyelni, hogy mit kap el, és hova gurul. Mert már fogni is nagyon szépen tud, bármi ami a látótérbe kerül, el kell kapni, aztán szájba tömni, ha kell akár oda is fordul érte, de meglegyen. És ha éppen tovább fordul akkor már hason könyökölve nézelődik, szóval idő előtt, de beindult a forgás, nem csak oldalra, néha már teljesen is. A dévényes kezelő szerint ő a kis büszkeségük olyan jól fejlődik hétről hétre.

3. havi örömök

Túlestünk az újabb kontroll vizsgálaton a Margit kórházban. Már hiányzott a szívélyes légkör, a nagyságos satrafa ügyintéző asszony először megengedte, hogy használjuk a szoptatós szobát, majd mikor úgy látta végeztünk, megkért, hogy fáradjunk ki a folyosóra várakozni, mert különben is mit keresünk ott. Persze az ő intelligens modorában. Jeleztem, hogy a szoptatással összefügg még a büfizés és pelenkacsere is, nem csak hobbiból sétálgatok egy babával a vállamon, tehát ha nem vagyunk útban még ne rakja ki a szűrünket. Üres volt amúgy az egész osztály...De a maradék 10 percre kimentünk, végülis mindjárt itt a karácsony, neki is legyen valami öröme!A lényeg, hogy a gyógytornász nagyon meg volt elégedve Panna teljesítményével, megdicsérte, azt mondta majdnem olyan, mint a korabeliek. A kóros tüneteket is tudta ellenőrizni, amik hiszti közben jönnek ki, mert a kis Bóbita végig üvöltött, de szerencsére ilyet nem talált. Amolyan szeparizációs szorongása van, ami úgy fél évvel korábban jött ki, de ez csak az idegrendszer fejlettségét jelenti, és azt, hogy a szülein kívül szinte mindenkitől sír. Hurrá...A tükörben való nézegetés és az ölben ülésbe próbálkozás is korai, de azt is bemutatta most, és megerősítette a csaj, hogy nem kényszermozgás, csak idő előtti próbálkozás. Jipiii.
Viszont a mai Dévény torna katasztrofális volt. Annyira sírt, hogy alig tudták masszírozni szegénykémet, teljesen behergeli magát, már féltünk, hogy valami baja lesz, ezért inkább nem erőltettük. Utána viszont egyből mentünk még oltásra is, hát ezért most sem volt hálás, teljesen kiakadt. Már 62 cm és 5010 gramm. A 3. havi oltás sokszor lázzal jár, nekünk az előző is azzal járt, ezért megtámogattuk egy kis homeo bogyóval, remélem segít! Annak idején azért választottuk ezt a gyerekorvost, mert rá mondták, hogy ilyen fajta módszerekkel is él. Most rákérdeztem mit gondol, mit ajánl, de lényegében kifejtette, hogy hülyeség az egész. Még jó, hogy őt választottuk...

A Margit kórházra visszatérve, a vizsgálószobában volt még 10 gyakornok és egy orvos, aki egy Panna korabeli kisfiún mutogatta a tananyagot. Tüneteket, bénulási pózokat és egyéb születéssel járó sérüléseket. Szerencsére Panna hisztijével voltam elfoglalva, így csak kis részletet láttam az oktatásból, minden esetre az azért megütötte a fülemet, amikor az óra végén a doktornő megkérdezte ki nem fogott még csecsemőt a kezébe, mert akkor most itt a lehetőség, mindenképpen essen túl rajta. Azt persze mondanom sem kell, hogy a kisfiú anyukája nem volt ott. Visszagondolok, hogy nem minden vizsgálatra mehettünk a picikkel. Ezért???Hát nagyon remélem, hogy az én kicsike lányomon nem gyakorolt senki, és nem volt tananyag! Ha a jövő nemzedék orvosairól és megmentőiről van is szó…

Mikulás

Miki tornázik
Mikulány
A krampusszal

Negyed év

Panna ma 3 hónapos. Nagy idő!Pláne, ha belegondolunk mennyi minden történt ezalatt. De ezt még véletlenül se tegyük. Gyorsan írom is, hogy mi a helyzet most, a negyed év küszöbén. Az e havi stressz források megoldódni látszanak (koppkopp), forgatja a buksiját jobbra balra, emeli is, és tartja is. Még nem sokáig, de rajta vagyunk!Ha jó passzban kapjuk el, és tesszük a járókába (nem éhes, nem álmos, nem nyűgös...mi sem egyszerűbb:) akkor vígan elkönyököl és nézelődik. Nem egyfolytában tartja azért a fejét ilyenkor sem, közben "evez" a karjaival, így 10 perc múlva, már körbe is forog. Háton viszont pipa ha nem éri el a kiszemelt áldozatot, és akkor oda fordul. Ennyi. Vagy csak oldalra, de így ugye nem jut közelebb, és akkor dühében teljesen átfordul. Szóval mindenféle produkció megy már, vagyis próbálgatja, de fejlődik. A kéz nézegetés, és fogdosás is nagyon megy, egyre több sikerrel kapja el a tárgyakat. Figyelni is kell nagyon, mert ha megkaparint vmit, nehezen engedi, a játszószőnyeg és a pihenőszék lógó állatait tartó rudat ledönti sokszor. És a nagy sláger a tükörben való nézegetés, a nyálbuborék fújás és csorgatás, és az ököl szájba tömés és cuppogtatás.Ilyen nyalánkságokkal jár ez a hónapforduló és a mi tüneményes kislányunk!

Beköszöntött a tél
Szöszhaj
Babatükör a kis kakadunak
Nyálcsorgatás

A vörös szemöldök mindig a vihar közeledtét jelzi, ez a hiszti előj(sz)ele:)

Bambina

Megkaptuk a 2 hónapos oltásokat, a választottakkal összesen hatot, 3-3 a combikba. Nem volt Panna túl hálás a dokinéninek, teljesen kiakadt szegényke. Másnap be is lázasodott, de egy nap alatt megúsztuk, csak aluszékony volt 3 napig, addig legalább nem kellett gyötörni a tornával. Ami azóta már nem is gyötrelem!Ezt is megértük!Ha jó pillanatban kapom el, amikor már nincs nagyon tele a poci, de még nem is álmos annyira, akkor sírás nélkül végigtudjuk csinálni (szinte), sőt néha mosolyog is, és az eddig legjobban utált gyakorlatokat már követeli:) napi 3x csináljuk, és ki tudja ennek köszönhető-e, de már mindkét irányba megy a fejforgatás, és emeli a kis buksiját is lelkesen, szóval mondhatni beindult a kisasszony (koppkopp). És ha ez nem lenne elég, már fogdos is, textilképet, kisegeret, és nézi a csöpp kis kezét is, zabálnivaló ha ezt még nem említettem volna:) Viszont voltunk 2 hét kihagyás után Dévény masszírozáson, amit ökívületben végigordított. Meg is jegyeztem a csajnak, hogy ebben a 2 hétben érdekes módon rengeteget fejlődött, de nem akarta meghallani...Valahogy nincs túl jó érzésem evvel a módszerrel kapcsolatban, nekünk lehet hogy ez nem kéne, még kísérletezünk.

Tóthék

Kis kobold

Kis szenzomoci

Meg volt az első Margit kórházas kontroll. A doktornő lecsekkolta a picúrt és azt állapította meg, hogy fejlődött, de persze mindent ugyanígy kell továbbcsinálni, mert lát még kényszermozgásokat. Ez annyit takar, hogy az ő izomtónusa túl feszes, ezáltal sokszor feszítget különböző pózokban, például a hátát homorítja, domborítja, és ehhez bevonja a teste minden porcikáját is. Mi ezeket a mozgásokat örömmel vettük, mert egyébként tüneményesen tekergőzik, de a doktornő mondta, hogy ennek annyira ne örüljünk, de majd reméljük kinövi. Az elején cselesen megkérdezte hányszor tudjuk csinálni a tornát, én meg cselesen mondtam, hogy ötször, ahogy előírták. A valóságban kétszer, és azt is több részletre bontva, a héten próbálunk áttérni a napi háromszori tornászásra. Gyakorlatot nem hagyhatunk el addig, amíg a valóságban el nem kezdi azt csinálni, pl. forgás, és nem csökkenthetjük a tornák számát se. Viszont nem is kellett növelni! Amúgy múlt héten fürdés után a pelenkázón átfordult hasra, ma pedig hasról hátra, amit a torna közben gyűlöl. Szóval lehet, hogy tényleg erre van szükség!És!Végre szombaton átforgatta balról jobbra is a buksiját. Már minden színeset átpakoltam a jobb oldalra, a bal oldalra pedig fehér lepedőt akasztottam, és lám, unatkozott ott, kénytelen volt átfordulni. Azt nem mondom, hogy ezt azóta sűrűn teszi, de képes rá. A doktornőnél persze azonnal megcsinálta, magyarázhattam is én neki segítségkérően, hogy már nem tudok mit kitalálni, hogy odacsaljam, mert közölte, hogy látom, hogy megy, csak foglalkozni kell vele. Mintha nem próbáltam volna ki már az ég világon mindent!De a mi kis szenzomotorunk tud viselkedni, ezt már máskor is megállapítottuk. Hétvégén már többször is előfordult, hogy 2 gyakorlat kivételével már nem sírt torna közben, úgyhogy most lelkesen és bizakodva motorozgatunk.

Asszisztáltan mászik
Felül egy atyai pusziért
Lebegő ülés (ez mindig az utolsó, a 8., kicsit elfárad)

Mosoly

Nagyításnál látszik a cikk amit közben olvastam...Tényleg nem photoshop, a véletlen műve, és persze Pannáé!

Cuki

Nem vagyok már cukros!!Eddig sem éreztem már magam annak önhatalmúlag, de a mai vérvétel azért megnyugtatott, hogy semmi esetre se kell tovább kínoznom magam a diétával, úgyhogy a következő terhességig búcsút intek hivatalosan is az effajta egészséges étrendnek!Legalább a csoki maradjon meg vészhelyzetekre, meg mindenkorra!Panna nyűglődéseire pedig rátaláltunk a csodaszerre: "Puma a fán". Ez egy olyan baba tartási mód, amiben egy másodperc alatt elhallgat és csak hagyja, hogy ringassuk a kis valagát. De azt hiszem ez így kölcsönösen jó mindenkinek!:)
A fejlődési szakaszok mozgásfejlődési részében a fejforgatás és emelés szakaszában mindkettőt produkálja, de forgatni csak jobbról balra teszi, fordítva nem. Pénteken megyünk kontrollra a Margit kórházba, a szadista tornásokhoz, majd ők megmondják, hogy ez a jobb oldali érintettség jele-e vagy sem. Most tényleg remélem, hogy egy újabb gyakorlatot kapunk a meglévő 8-hoz, ami ezen segít!

Huncutka

Megkezdődött a gőgicse korszak. Zabálnivaló!!És evvel huncutabb, mint valaha!És még mindig tiszta apja, mindenkinek dumál, babatükörnek, forgó állatoknak, színes képeknek, mint apuci a közértesnek, a szomszédnak vagy aki épp arra vetődik:) Roppant kommunikatív, mindenkinek kioszt egy-két mosolyt is!

Rémálom

Már vagy 2-3 hete nem történt semmi, furcsa is volt. Már mint semmi rossz. Ehhez nem vagyunk mostanában hozzászokva. Hát nem is sokáig nyalogathattuk a mézes madzagot, szombat éjjel a változatosság kedvéért beriasztott a légzésfigyelő. Nem volt téves. Háromszor csippant előtte már figyelmeztetőleg, akkor mire bevágtáztunk már szuszogott, a negyediknél mire beértünk már az éles riasztás kapcsolt be. Attila ért előbb oda, azonnal megrázta kicsit az ágyban, ő meg szemrehányóan nekiállt nyújtózkodni, mert megzavartuk legszebb álmában. Hát nekünk meg maga volt a rémálom!!Azóta állandóan azt nézzük alvás közben hogy csammog-e a cumija, emelkedik-e a mellkasa...A séták is rizikósak lettek, mert ott nincs velünk a légzésfigyelő csak a para, meg a percenkénti benézegetés. Pont aznap délután kapott egy éjszakai fényként szolgáló sólámpát. Mondják hogy a sárgás fény nyugtat, de hogy ennyire??Másnap este evés közben is bekapcsoltam, és utána se tudtuk felkelteni fürdeni, úgyhogy a szülők idegeinek nyugtatására átkerül a hálóba vagy a kukába!

Fürci

Bandi nagybácsi szép képei magukért beszélnek:)!
Ezúton is köszönjük!

Panna lak

Átköltöztünk, de a körülmények még nem teljesen komfortosak...

Részletek

A nagy történések közepette, vagy pont a torna miatt, de kihullott Pannácska magzati sörénye, most már teljesen apukájára hasonlít a megnőtt homlokkal:) Persze még maradt egy kevés, ami kérlelhetetlenül az égnek áll, még a sapka se lapítja le, őrült egy hajszerkezet!
Az első mosolyokat is kiosztotta az arra érdemeseknek, és azóta csak sűrűsödik, néha némi gőgicséléssel is fűszerezi, de ezt csak lehet, hogy egyelőre mellé képzeljük:) Már fókuszál, fixál és fixíroz. Az ágy fölött körbeforgó zenélő állatokat teljesen körbefigyeli és követi, a pelenkázó feletti kukucs makikat akár fél óráig is bűvöli. Csörgünk zörgünk, mindenre figyel, viszont hiába vesszük az újabbnál újabb zenélő játékokat, ami nagy sláger nála, mindegyik ugyanazt a dallamot játssza, kibírhatatlan, persze ő nem unja.
És sétálunk minden nap rendíthetetlenül, és csatlakoztunk vagy inkább befogadtak a családosok nagy klubjába, vagy inkább a kismamásokéba, mert a teljesen vadidegen, sosem látott anyukák is köszönnek egymásnak az utcán, ezt eddig nem tudtam, de most már kénytelen vagyok észrevenni, mert mindenki kivétel nélkül ránk köszön. Mint a motorosok. De itt nem zárja ki, hogy mekkora család, ha egy baba van, akkor köszönés is, és közvetlenség, és segítség, nincs kivételezés, hogy a robogósoknak már nem köszönnek. És ez az új nagy család egészen más, most hogy bekerültünk érzem igazán, mennyire minden máshogy megy, és alakul velünk. Főleg persze a gondolataink és a gondolkodásmódunk. Már úgy parkolunk, hogy elférjen mellettünk a babakocsis a járdán...

Torna

Szóval csináltuk ezt a tornát, vagyis próbáltuk, mert szerintem ennek a Katonának nem volt gyereke...Ez embertelen!Egy 1,5 hónapos csecsemőnek napi 20 óra alvásra van szüksége kb., na Pannácska jobb esetben ebből 10-et valósít meg. És ennek a nyomai kezdenek kiütközni. Azon kívül, hogy sír, kiabál , ordít és toporzékol ebben a sorrendben, már nagyon fáradt. Elalszik torna közben. Megállapítottuk, hogy ez abnormális, fel is hívtam a kórházat, előadtam a szitut, de közölték, hogy nem csökkenthetjük a tornák számát, átmenetileg sem, csináljuk tovább a tornát, ha elalszik akkor is, majd ha a hátára átfordul (ez az egyik gyakorlat pl.) arra felkel. Na ezeknek sincs gyereke!!A hátára fordulásnál annyira sír, hogy már nem is vesz levegőt, komolyan, az maga a halálra rémülés neki. Itt volt a védőnő is, ő is megmondta hogy csináljuk ám, minél többször ingereljük azt az agy területet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy sikerül stimulálni. Na akkor "katonásan" nekikezdtünk, reggel 5-kor az első, és ezt így sorban. Annyi engedményt kaptunk, hogy ne evés előtt csináljuk, mert a pici azt szopogatta, amit torna közben ért az éhségtől, hanem kis pihenővel utána. Egy hét után már csak a 70%-át sírta végig, kezdtünk reménykedni, hogy ahogy ők mondták meg fogja szokni, sőt már várni fogja. Na ez kamu. Vasárnaptól megint úgy üvöltött, mintha halálra kínoztuk volna, teljesen ki volt merülve, és ha fürdéshez bekapcsoltuk a tornán is használt hősugárzót, már reflexből üvöltésbe kezdett szegény picikém, és csak a vízben nyugodott meg, amikor biztos volt, hogy nem tornáról lesz szó. Már azt hittük valami bajt csináltunk a tornával és fáj is neki. Bejelentkeztünk hétfőn a professzorhoz, hátha ő mond valami okosat. Megint vizsgált és közölte, hogy a gyerek még mindig jól van, a torna brutál, szerinte max napi 1x mehet, ebben a korban egyen és aludjon sokat. A kontrollon meg mondjuk azt hogy csináljuk, és majd el lesznek ájulva, hogy milyen ügyes. Bár így lenne. Másnap a gyerekorvost látogattuk meg, aki ugyanezt mondta, csak szerinte a napi 1 x fél óra sem mehet egyben , ha mindenképp csinálni akarjuk, akkor esetleg elosztva. A Dévényesek is azt mondták, hogy elég az ő foglalkozásuk. És mivel láttuk, hogy ez a babánknak nagyon nem jó, hagytuk magunkat meggyőzni és leálltunk. Utána 3 napig a kicsi szívem állandóan aludt, teljesen ki volt készülve. Azóta probálgatjuk elosztva, de a sírás maradt, ez már trauma lehet nála, viszont a gyakorlatok kevésbé mennek, sőt, úgyhogy a Margitos kontrollon nem hogy nem fognak megdicsérni...Most újabb fejfájás, hogy a napi1 max 2 tornát vissza vezessük-e. Mert mindenki, aki ért hozzá szidja a másik orvost, a másik módszert, a tudatlan szülő meg döntse el és legyen felelős kinek hisz, kire hallgat, és evvel hogy befolyásolj a gyereke jövőjét, mozgását.

Margit

na az úúúgy volt...
Szóval voltunk előzetes ambuláns vizsgálaton a Margit kórházban pénteken, és ott szokás szerint a doki elolvasta a zárójelentést, és ahogy azt már megszoktuk döbbenten és kicsit sajnálóan ránk majd a gyerekre tekintett, és megnyugtatást nem kereső szavakkal megkezdte a vizsgálatot, és egyben a felkészítésünket a tartalmasabb mondandóra. Aztán 10 perc után az ugyancsak szerencsére szokásos arckifejezéssel megállapította, hogy a nagyon rossz kezdés ellenére úgy néz ki jól megúsztuk. DE. Ezt a professzoron kívül senki nem meri csak úgy kijelenteni, tehát ő sem, ezért közölte feküdjünk be az egyhetes kivizsgálásra, mert (pont ahogy a professzor megmondta) "gyanús". Ezeket halljuk mindenhol, gyanús-rizikós...Rizikósok a Dévény alapítványi vizsgálaton lettünk, mert már ott is voltunk.
A kórházi rend abból állt, hogy kötelezően 3 óránként etetni kellett a gyereket, teljes sterilizáció, zöld köpeny és jól ismert társai, semmit nem vihettünk be. 2 ágyas kórtermek, az ágy mellett egy mindenes rozzant szék, és állandó 28 fok. Idilli. Még a cumiját se vihettük be, ez először komolyan kétségbe ejtett, de aztán adtak egy ugyanolyat, csak kórházit. Így indult a móka, reggel fél 5-től, éjfélig lehettünk bent, de a vizit idején ki kellett jönni 6-11-ig. Éjfél és 5 között át kellett volna aludni az éccakát, aki nem tette teát kapott tőlük, hiába préseltem ki magamból éjszakára mindig egy adag tejet, nem kaptam meg...Mert persze ő még nagyon nem alussza át. A lényeg, hogy amennyire a kiborulását vártuk a kórházi léttől, annyira mintababa volt. Bár így is mi voltunk a "szirénák", de ők még nem ismerik az igazi énjét:) Tud viselkedni a kisasszony!Aztán folyamatosan voltak vizsgálatok, szám szerint maximum 6-8, tehát 2 nap alatt lezavarható lett volna ez a történet, de mi bent rohadtunk egy hétig. Még a szülinapom sem nagyon tűnt fel, az már nagyon a hét vége volt, meg emlékezni se szeretnék rá. Konklúzióként jók az eredmények, csak csinálnunk kell egy tornát az itt elfogadott módszer szerint.
Az oxigénhiány által okozott tünetekből mindkét helyen fedeztek fel Panna mozgásában, vagy a reflexek által kiváltott mozgásokban, ezért mindkét helyen megkezdték a tornát, vagyis a Dévény módszer inkább masszíroz, és az izmokkal, izom alatti idegek stimulálásával ér el eredményt heti 1x1óra, míg a Margitos féle Katona módszer az agy stimulálásával gyógyít. Az agyból induló parancsokat kell javítani az izmok felé. Erre megtanítottak egy szenzomotoros tornát, amit mindig ugyanakkor napi 5xfél órában kell csinálni. Mivel az agynak azt a részét stimulálja, amit nem használ kellőképpen, idegen neki ez a mozgás, és amíg be nem indítja a területet sír, üvölt, hisztizik, toporzékol a kisbaba...
És a mozgásfejlődése során még bármi lehet, mert azt ilyenkor még nem látni, ezért havi 1 kontroll.

újra

Újra jelentkezünk,bocsánat a kihagyásért!Elöször is Panna baba jól van!voltunk az esedékes kontrollokon,ahol minden rendben volt,csak ez a margit kórházas egy hetes kivizsgálás nem hagyott minket nyugodni,végül befeküdtünk. A félelmünk szerencsére nem igazolódott be, Panna látszólag jól érezte magát,mintababa lett. Lehet hogy a 30 fok elnyomta,amire ott temperältak.Én pár óra kivételével ott lehettem,egy isteni 25 éves fa széken.Az eredmények szerencsére jók,a gyógytornász látott egy-két gyanús dolgot,ezért betanították nekünk a szenzomotoros tornát,amit naponta 5x kell csinálni fix idöben,fél óráig. Pannus utálja,végig keservesen üvölt,úgyhogy a mérleg szabadidö nulla,idegszálak nulla.A kórházból már viszont az új lakásba jöttünk haza,ez a hét a költözésé volt,még kicsit nomád,Tóthék dobozolnak,de a picit el tudjuk látni,az ö szobája már teljes pompában díszeleg. Ha már lesz szolgáltatónk és gépünk részetesebben jövök képekkel,mert mindenféle történik közben,elsö mosoly,hajhullás,dévény torna,megfázás...

Bolondgomba

Őrült gyorsasággal cseréljük a ruhatárat, ugyanis a kisasszony úgy nő, mint a bolondgomba!Az 56-os méretű ruhácskák már feszülnek ezen csini pocakon, pedig a mérés szerint csak most nyúlt 54 cm-re a kezdeti 52-ről. Senkit ne tévesszen meg hogy eleinte 56-ot írtunk:) Mint megtudtuk becsült adat volt, mert kisebb gondjuk is volt születéskor, nem a gyerek ment össze...A zoknik még maradhatnak kicsit a virgácsokon, azok még jók!